Ritka felkészült a szakmájában. Pedig csupán nem sokkal múlt 30. Sőt, ma van a szülinapja, amit jól szervezetten egy izgalmas és friss könyvének bemutatójával is ünnepelhet. Rádiós, tévés, újságíró, szerkesztő és műsorvezető, kultúráért, az intelligens párbeszédekért harcba hívó, állandóan kíváncsi Veiszer Alinda osztotta meg karakán véleményét és gondolatait velem.

Linának fogom szólítani, ezt kérlek, kedves Olvasó vedd jó néven tőlem. Linával évfolyamtársak voltunk az egyetemen, s még emlékszem az első évek nyüzsgő eszmecseréire, amit rendszeresen ő szervezett és hívott össze már akkor is azért, hogy kitárgyaljuk a közéleti és szakmai visszásságokat, és megoldásokat találjunk.

Megváltottuk párszor a világot és sokunkban buzgott az újságírás iránti elhivatottság, Nálad pedig a tévés gyakorlati órákon vált egyértelművé, hogy ez az igazi utad. Vagy nem volt ez ilyen sima ügy?

Veiszer Alinda: Több olyan pont is volt az életemben, amikor más irányt is vehetett volna a további pályám. Például rögtön az elején. Elég sok helyen voltam gyakornok, de nem találtam a helyemet. Már majdnem feladtam, amikor besétáltam a Klubrádióba…
Aztán mi van, ha nem hívnak Az Este című műsorba? Ha nem megyek el a Kultúrház castingra? Biztos állást hagytam ott a bizonytalan tévéért.
A legdöntőbb mégis az, hogy 2006 nyarán Sipos Pál főszerkesztő rám gondolt, amikor a Záróra átalakult portré műsorrá.

Tök fiatalon a tévéhez kerültél, elképesztően jó feladatokat kaptál és rengeteget melóztál éveken keresztül, ez látszott. Te egyébként is maximalista vagy, de egy olyan közegben, mint a média, pláne a tévézés és a képernyő nem teng túl a női tehetség. Segítettek a nő kollégák neked, volt támasz, összefogás?

Veiszer Alinda: Én sok tehetséges nővel dolgoztam együtt, akikkel összefogtunk, ha kellett, de különösebb női összefogást sosem tapasztaltam. Persze a szakma, amiben dolgozom exhibicionista és irigy, ez alól pedig a nők sem kivételek. Én éppen ellenkezőleg tapasztaltam, a normális nők ugyanúgy meghülyülnek, mint a pasik, ha hatalomhoz jutnak.

Fiatal nőként sosem volt könnyű. Sokszor tapasztaltam például, hogy átnéz rajtam az interjúalanyom, jellemzően az idősebb férfiak. Aztán idővel észhez tértek, de így indult. Ó és sokszor nem vették komolyan a szakmai javaslataimat, azzal a fejsimogatós “jól van, te még kislány vagy” attitűddel.

Szóval szerintem nem könnyű. Arról nem is beszélve, hogy hiába dolgozol szorgalmasan, mindig felmerül a kérdés, hogy “ki az, aki protezsál téged”, vagy “ki az, aki megírja a kérdéseidet”… És ha mindezzel nem lehet megszorongatni, akkor jön a legkicsinyesebb, a “jaj de csúnya vagy”…. Egy csomó olyan szempont, ami férfiaknál soha nem érv, a nők ellen mindig.

Dehát ez a munka sem mehet egyedül, vagy szigorúan vállalni kell, hogy ez egy magányos műfaj?

Veiszer Alinda: Egyedül? Ez csapatmunka, egy jó csapattal. Persze én is érzékelem, hogy a médiában sem jellemző, hogy tisztán a tudásod alapján ítéljenek meg, ahogy más területen sem, de mindezért nekünk magunknak kell tennünk, szerintem.

És mi segít, amikor fáj?

Veiszer Alinda: Egy nagy sírás, az mindig segít, vagy egy új kihívás. 🙂

Szerinted vannak véletlenek az életben?

Veiszer Alinda: Szerintem vannak. Előfordul, hogy az ember jókor van jó helyen, de azt is látom, hogy ezek az úgynevezett véletlenek csak akkor jönnek szembe, ha az ember keményen dolgozik értük.

Most különösképpen azt gondolom, hogy fontos, mihez adom a nevem, igyekszem csak olyasmit csinálni, amit minden körülmények között vállalok. Így az ember elég erős és hiteles képet tud magáról kialakítani, amely lehetőségeket hoz, igaz néhányat el is visz…

A siker jó tanácsadó? Vagyis inkább úgy kérdezem, hogy miből tanulsz elsősorban, sikerből vagy kudarcból?

Veiszer Alinda: A kudarcokból, teljesen egyértelműen. A rossz műsorból, a rossz kérdésből, a félreismert emberből.

És milyen a kollégákkal való viszonyod egy munka során, hiszen Te vagy előtérben, Te vagy a vezető, nem?

Veiszer Alinda: Persze ez a látszat, de én mindig egyenrangú emberekkel dolgoztam. Azt hiszem, hogy a jó közös munka sokakat motivál, így engem is. Vagy csak szerencsés vagyok….

Akkor téged könnyű motiválni, ha jó emberek vesznek körül. És mi inspirál még?

Veiszer Alinda: Én nagy igazságérzettel és még nagyobb versenyszellemmel vagyok megáldva, úgyhogy önmagában a győzni akarás motivált. Kosárlabdában, színpadon, iskolában. Ez persze néha görcsös akarást jelentett, mára talán ezt kinőttem. De nagyon nehéz volt elfogadnom például, hogy a szakmám szubjektív, azaz nem biztos, hogy mindenkinek tetszik, amit én jónak gondolok. Mára ezzel is megvagyok, de nem volt könnyű…

Te rengeteg energiát emésztesz fel. Hogyan töltődsz fel és mivel? Pihensz egyáltalán a pici babád és az aktív belső motorod mellett?

Veiszer Alinda: Most ez egy különösen nehéz kérdés, mert nagyon pici a gyerkőc. Még nincs másfél éves, így tulajdonképpen vele lenni nagyon fárasztó, bár meglehetősen szórakoztató is.

De azt is észrevettem, hogy amikor dolgozom, az kevesebb energiát vesz ki belőlem. Talán mert nem igényel minden másodpercre kiterjedő koncentrációt…. Szóval egy- egy jó beszélgetés, “stábolás”, értekezlet nekem kicsit több, mint munka. Szellemi feltöltődés.

De persze mindig a barátokkal való borozgatás az igazi. Fizikailag meg egy kilenc órás alvás esne jól, de erre nincsen túl sok esélyem. 🙂

Ja és persze színház, könyv, ezek mindig kikapcsolnak.

Mi a véleményed a női szerepek jelenkori alakulásáról?

Veiszer Alinda:  Ez az egyik téma, amivel foglalkozni szeretnék most részletesebben egy sorozatban. Nem látom, hogy sokat javult volna a helyzet. Nőként folyamatosan elszenveded a szexuális utalásokat, a szellemi képességeid degradálását, a külsődre vonatkozó véleményezéseket. Egy férfi ugyanezeket szinte soha nem kapja meg.

A kérdés az, változhat-e a helyzet. Talán akkor, ha több nő lesz vezető szerepkörben. Ha nem az az elsődleges, és kizárólagosan elfogadott tézis, hogy az anyának otthon a helye, akkor talán nem bicsaklik meg a női karrier az élet oly sok területén, például a tudományos életben. (Az akadémikusok hány százaléka nő? 3!!!!!) Nagy téma.

Érdemes figyelni. A FED elnöke idén lett nő. Az IMF elnöke nő…. A következő amerikai elnökök egyike szerintem nő lesz, még az én életemben. Itthon meg kb. egy darab olyan pártot tudok, ahol legalább társelnökként van nő.

És szerinted vannak összeegyeztethetetlen részei a női karrierépítésnek és családi, napi teendőknek?

Veiszer Alinda: Összeegyeztethetetlen nincs, de nem könnyű. A magyar társadalom eléggé szélsőségesen gondolkodik erről a gyerekvállalás kérdésről. Az egyik tábor azt szajkózza, hogy 3 évig otthon kell lenni, mert ez a gyerek érdeke, a másik meg arról beszél, hogy a gyereknek biztosan jó ez, de az anyának nem feltétlenül. Én ez utóbbival értek egyet.

Persze nem tudhattam, hogy mennyire nehéz, hogy amikor elaltatod, te nem pihensz, hanem dolgozol, aztán este ugyanez, és éjjel egykor még mindig olvasol, miközben tudod, hogy legkésőbb fél hétkor kelsz…
Meg persze a “matrica korszakban” (ahogy egy barátom találóan elnevezte az anya- komplexust) igen nehéz elmenni otthonról, fellépni, vagy dolgozni, de igyekszem megtalálni az egészséges egyensúlyt. Ebben segít a férjem, anyukám, és egészen máig volt egy szuper bébiszitterünk is. De persze olyan is volt, hogy a nagynénémet kértem meg, ugorjon be segíteni pár órára….
Szóval néha vannak nehézségek, de közben amikor a gyereked BBC-t akar hallgatni (a BBC6 zenei csatorna), és mondja, hogy “bíbísz”, meg vigyorog a hülyeségeken, vagy csak odabújik hozzád, minden nehézség felejtve. 🙂

Egyébként azt látom, hogy ez az a pillanat, amikor a női karrier megbicsaklik, véget ér bizonyos szakmákban. Ezért kéne mindent megadni az anyukáknak a bölcsődétől a munkáltatók ellenőrzéséig, hogy ne legyen természetes, hogy a szüléssel, sőt már a teherbe eséssel aláírja az ember a szakmai halálos ítéletét.

Van számos elismerésed, Prima Primissima díjad, és szerintem hatalmas, biztató, és melletted álló nézői/baráti táborod, szóval Te sikeres nőnek számítasz, sőt, befolyásosnak is, ahogy olvastam. Miben méred a sikert?

Veiszer Alinda: Siker, hogy egyre inkább autonóm Leila, és az lenne az igazi siker, ha egy gondolkodó, kritikus ember lenne belőle.
Nekem siker az is, hogy bár egy ideje nem vagyok képernyőn, mégis számtalan megkeresés érkezik. Most úgy alakulnak a dolgaim, ha nem is televízióban, de színpadon, vagy éppen online készíthetek majd olyan műsorokat, amelyekben hiszek.
Siker, hogy telt házasak a beszélgetések, amelyeket vezetek, sikerként élem meg, hogy megjelent egy könyv, a Bridge generáció, ami olyan munka volt, melyben nem volt rutinom, de létrejött. Siker lenne, ha másokat is érdekelne.

Azt hiszem olyasmi a siker, hogy önazonos maradsz, azzal foglalkozol, amiben hiszel, még ha ez nem is érdekel milliókat, mint mondjuk egy bulvár téma, és közben érzed, hogy eljutsz az emberekhez, és talán hatnak a gondolatok, amelyeket eljuttatsz.

(képek forrása: Veiszer Alinda facebook oldala)