Zsuzsit a facebookon találtam meg. Magyar termékeket és saját készítésű magyaros ételeket, házi süteményeket árul az angliai brightoni albérletéből. Hogyan lesz egy gyógyszerész, dísznövénykertész, vendéglátós magyar nőből, sikeres és optimista, angol kisvállalkozó? Erről is beszélgettünk a számtalan kényszercsavart megélő, de folyton jókedvű, középkorú Zsuzsival.

 

Azt mondtad, megtanultad az életben, hogy miként lehetsz igazi túlélő. Bárhova ledobnak, te felállsz, és létrehozol valami jót. Amióta Angliában vállalkozó vagy, úgy látod, hogy Magyarországon a pozitív hozzáállás hiánycikknek számít. Zsuzsi, neked mi a végzettséged, honnan indultál?

 

Muszka Zsuzsi: Szegedi születésű vagyok, 54 éves. Elég sok szakmát megtanultam, de a gyógyszertári asszisztensi múlt az, amit a leghosszabb ideig műveltem, patikában dolgoztam 18 évig, beteg embereket segítettem. Aztán sok felé sodort az élet: voltam virágkötő saját virágüzlettel, dísznövénykertész saját fóliakertészettel, és voltam vendéglátós, titkárságvezető, számítógépkezelő, rengeteg minden. Ennek előnye, hogy elég sokrétű ember vagyok.

 

És eleve nyitott ember lehetsz…

 

Muszka Zsuzsi: Igen, ez is igaz. Mindig kerestem a legoptimálisabb, legjobb megoldásokat szakmában és életben egyaránt. Kreatív, ambíciózus emberként mindig tenni akartam és tettem is azért, hogy jobb legyen az életem.

 

És ezzel a hévvel, ötvenegy-két évesen elindultál Angliába szerencsét próbálni?

 

Muszka Zsuzsi: A kisebbik fiam, Csabi történetével kell kezdenem. Csabi 28 éves, és ma már hatodik éve él Angliában. Előtte mi együtt éltünk. Egy családként elég jól funkcionáltunk a barátnőjével együtt. Sajnos eljött az az időszak, amikor a gyerekeknek nem volt megélhetése helyben, Szegeden. Nekem is csak éppen hogy működött. Én akkoriban a Szegedi Egyetem Gyógyszerész karán, a Gyógyszertechnológiai Intézetben kutatásokban vettem részt, és patikai gyógyszerkészítésre tanítgattam a harmad-negyedéves gyógyszerész hallgatókat. Sajnos a közalkalmazotti bértábla nem rugalmas, nem volt akkora a fizetésem, hogy megélhettünk volna kényelmesen belőle. Így a gyerekek egyik pillanatról a másikra elindultak Angliába. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett persze, de összességében úgy gondoltam, igazuk van. Ha most van lehetőségük változtatni az életükön, menjenek.

Egyedül maradtam, s persze nagyon hiányoztak. Egy idő után elgondolkoztam azon, hogy milyen lehetőségeim lennének nekem odakint. Van egy angol érettségim, tehát nem úgy mennék ki, hogy nem tudom a nyelvet. Beszéltem németül is, 8 évig tanultam gyermekkoromban. Elég jó affinitásom van a nyelvekhez, szerencsére. Eltelt két év, amikor a kisfiam is arra buzdított, hogy utazzak ki hozzájuk, nézzek szét Brightonban, hátha érdemes lenne nekem is kint maradni. Kiutaztam, körülnéztem, nagyon tetszett Anglia. Már akkor megbeszéltük, hogy nincs értelme otthon ragadnom, kint a helyem nekem is.

 

Ezek szerint a fiadnak és barátnőjének sikeres volt az angliai bevándorló élet?

 

Muszka Zsuzsi: Igen, viszonylag gyorsan megszokták. Nem azt mondom, hogy itt kolbászból van a kerítés, mert itt is mindenkinek végig kell járnia a szamárlétrát. Nekik is így indult. A Mekiben kezdték, de ma már a fiam egy „builder”, (építési vállalkozó) sikeres szakember. Rengeteg munkája van. Házakat építenek, újjáépítenek, szigetelnek, gipszkartonoznak, festenek. Szerencsére ő is sokrétű, szorgalmas és érdeklődő ember.

5 napom volt, hogy összecsomagoljak

 

A fiad és aztán te egyből Brightonba mentetek dolgozni és élni?

 

Muszka Zsuzsi: Igen, ennek is megvan az oka. Az egyik ismerősünk itt lakott már, amikor ők elindultak, s itt tudtak a fiataloknak szállást biztosítani az első időkre. Adva volt a lehetőség. Azonnal munkát is kaptak, s így indult el az ottani életük.

Amikor én kiutaztam, még otthonról a facebookon kerestem munkát. Biztosan ismered te is, a közösségi oldalon vannak olyan csoportok, amelyek speciálisan célzott csoportok, például a „Brightoni magyarok” közössége is ilyen. Itt láttam meg egy olyan hirdetést, amiben egy magyar házaspár babysittert keresett 3 hónapra. Jelentkeztem, és aztán 3 nap alatt el is kellett döntenem, hogy kiköltözöm. Végül 5 napom volt arra, hogy összecsomagoljak, felmondjak a munkahelyemen, elbúcsúzzam a családtól és mindenkitől itthon, s aztán utazzam. Gondolkozni sem volt időm. Amire pedig kiértem, már megvolt a második munkahelyem is. A kinti szomszédasszonyom felajánlotta, hogy ahova ő maga jár – egy görög, ciprusi étterembe – mosogatni, minden péntek és szombat este mehetnénk együtt, ha van kedvem dolgozni. A kisfiamék mellett kaptam egy üres szobát a házban, így a szállás is megoldott volt, s gyorsan be is indult az élet.

Megtanultam: túlélőként bárhova ledobsz, meg kell élnem, meg kell oldanom.

Beszélj még a kezdetekről, hogy lássuk hogyan jutottál el idáig, az otthonról árusító, „Zsuzsi brightoni boltjáig”. Mesélnél 1-2 olyan mérföldkőről, ami meghatározta azt, aki és ami ma vagy?

 

Muszka Zsuzsi: Anita, nekem nagyon sok mérföldkő volt az életemben. Nagyon sok minden változott körülöttem és bennem. Többségében rajtam kívülálló dolgok miatt változott meg az életem, aztán én magam.

Például, amikor kiköltöztünk tanyára a belvárosból, mert én nem akartam elviselni a panelt. Virágüzletem volt Szegeden, s úgy döntöttem, hogy saját magam szeretném megtermelni a virágot, hiszen van egy dísznövénykertész végzettségem is. Belevágtunk a teljes életmódváltásba.

A következő csavar akkor történt, amikor a gyönyörűen virágzó dísznövénykertészetet 6 év múlva egy tornádó elvitte mindenestül. Ebben tönkrement a házasságunk, és minden és mindenki. Hiteleink voltak a fóliakertészetre, hiszen akkor még nem kötöttek biztosítást a cégek elemi károkra…

Volt egy szintén csavaros vállalkozásunk a volt férjemmel. Saját kezünkkel és ízlésünkkel alakítottunk ki egy melegkonyhás, 200 férőhelyes, kerthelyiséges sörözőt. És mivel nem volt szakács, vendéglátós végzettségünk, viszont anyósomnak igen, az ő nevén kellett üzemeltetnünk ezt a helyet. Iszonyatos nagy sikerünk volt, a 90-es évek végéről beszélünk, amikor egy hét alatt több mint másfél millió forintos bevételt csináltunk. Hatalmas összeg volt akkoriban… Az anyósom viszont pár nap után kijelentette, hogy az ő nevén mégsem működhet tovább ez a „kocsma”, ő ehhez nem adja a nevét, s így kénytelenek voltunk befejezni a vállalkozást, mindenki teljes döbbenetére…

De volt egy olyan történet is, amikor gyógyszerész voltam, elcsábítottak egy patikahálózathoz dolgozni. Őrületes fizetésért, stresszes munkában, de nagyon lelkesen dolgoztam. 2 éve voltam ott, amikor hoztak egy kormányrendeletet, hogy csak „gyógyszertári szakasszisztens” végzettségű alkalmazott adhat ki gyógyszereket a gyógyszertárakban. Nem volt türelmi, várakozási idő, – a képzés 2 éves volt – vagyis egyik pillanatról a másikra nem expediálhattunk a patikákban. Akkor 61 ember került az utcára… Az sem számított, hogy előtte tizen-huszonéve ugyanezt csináltam. Szeged egyébként arról híres, hogyha eldobsz egy furkósbotot, hétszentség, hogy egy fiatal gyógyszerészre, vagy egy orvosra esik. Túltermelés van belőlük, így esélyem sem volt, hogy a szakmámban, ezek után elhelyezkedjem. Ekkor elmentem az ATIVIZIG-hez (Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság) közmunkában takarítani, mert nem volt más lehetőségem.

2002-ben elváltam, azóta egyedül vagyok. Megtanultam: túlélőként bárhova ledobsz, meg kell élnem, meg kell oldanom. Ezek azok az okok, amiért végül Angliában kötöttem ki.

 

Beszélhetünk a szüleidről, a gyerekkorodról? Mennyire kaptál támogatást, segítséget, mi felé tereltek ők?

 

Muszka Zsuzsi: Nagyon örülök, hogy ezt megkérdezed, mert szerintem nagyon meghatározó, hogy egy gyerek otthonról mit hoz. Én egy tisztes polgári családból származom, az apukám egy nemzetközi szinten elismert kibernetikus-matematikus professzor, Dr. Muszka Dániel , az édesanyám pedig egy híres festőművész, Náray Zsuzsanna. Mindketten szegediek. Csodálatos gyerekkorom volt nekik köszönhetően, nagyban táplálkozhatom ebből a háttérből ma is.

Amikor leérettségiztem, felvételiztem állatorvosnak, de nem vettek fel. De nem akárhogy nem vettek fel, hanem a szocializmus alatt, a felvételi előkészítőn feltűnt, hogy egyrészt egyedül én vagyok nő az évfolyamban, másrészt mindenki más vietnámi fiatal volt. Mivel akkoriban támogatni kellett a fejlődő országokat azzal, hogy helyet biztosítanak a diákjaiknak, én helyhiány miatt nem kerülhettem be az egyetemre. Persze én akkor nem láttam a történések háta mögé. A szüleim segítségével bekerültem Szeged legnagyobb ügyeletes gyógyszertárába. Egyrészt mert tíz méterre volt a lakhelyünktől, a belvárosban, másrészt volt ott ismerős, aki tudott munkát adni nekem. A munka mellett végeztem el a gyógyszertári asszisztens iskolát 2 év alatt. Így kezdődött az egész.

Van egy húgom is, aki Pesten él. Ő külkereskedelmi főiskolát végzett, s emellett lakberendező, sikeres üzletasszony. Nagyon becsülöm és tisztelem azért, amit és ahogyan tesz. Magánéleti szinten a húgom abszolút a példaképem, mert remek ember, remek családanya, csak szuperlatívuszokban nyilatkozhatom róla, Ágiról.

 

Térjünk rá az angliai vállalkozásodra. Miért és mikor kezdted el a „Zsuzsi boltját Brightonban”? Miért gondoltad, hogy ez egy működőképes ötlet? (http://www.zsuzsiboltjabrightonban.com )

 

Muszka Zsuzsi: Az ötlet visszacsatolható a facebookra. Itt Brightonban több mint hatezer magyar él, ami elég magas szám. A facebookos csoportban 2000 körüli tag volt akkoriban, másfél-két éve. A csoportban sokszor szóba került, mit, hol lehet megvenni, mi nincs, és mire lenne igény itt helyben. Napirendben volt mindig, hogy az angolok nem ismerik a túrót (a cottage cheese messze nem túró), és nincs száraz tészta, száraz kolbász stb. Az is kiderült, hogy itt Brightonban 4 lengyel bolt is van, amelyek a magyar gyári termékeket is elkezdték árulni, hiszen rájöttek, hogy van helyben piaci kereslet a magyar termékekre. Van egyébként itt főzőcsoport is, ott is felmerült, hogy az emberek szívesen ennének például hazai ízeket, pacalt, pörköltet… Én régen 200 főre készítettem finom ételeket, így szakmai tapasztalatom bőven volt e téren. Így jött az ötlet, hogy nyitnom kell egy magyar boltot, hazai, házi termékekkel, és saját főtt ételekkel.

Megkérdeztem az itteni polgármesteri hivatalt, abban az esetben, ha nem akarok üzlethelyiséget bérelni, nyitni, akkor van-e arra lehetőség, hogy én az otthonomban ezt az üzletet megcsináljam. A legnagyobb megdöbbenésemre közölte a könyvelőm is, hogy ez Angliában megvalósítható. Öt perc alatt beregisztráltunk online, s erre válaszként kaptam a hivataltól egy levelet, amiben megkértek, hogy amikor majd nekem alkalmas lesz, egyeztessünk időpontot és kijön egy hölgy terepszemlét tartani. Ő megnézi majd, hogy megvan-e a megfelelő hűtőkapacitás, tisztasági követelmény stb.

Nagyon megnyugtató volt ez a hozzáállás a vállalkozás indításánál. Megérkezett hozzám a hölgy, akinek nagyon tetszett az ötlet is. Fogalma nem volt, mi az a piros arany, vagy mi van a lekváros üvegre írva, milyen az a gyermelyi tészta… végignézte a polcokat és annyit mondott lelkesen: „lovely”. A terepszemle végén kaptam 4 csillagot. Azért nem ötöt, a maximumot, mert nem volt antibakteriális kézmosó a mosogatóm mellett. A hölgy megkért, hogy ezt feltétlenül pótoljam, és jelezte, ő szívesen visszajön, ha szükségem van az 5 csillagra, és újraellenőrzi a kézmosót. Így indultam el.

Magyarországon csaknem 10 évig próbáltam a „Zsuzsa mama konyháját”, egy kiszállításos, menüztetős vállalkozást elindítani, semeddig sem jutottam. Többször bementem az otthoni polgármesteri iroda vállalkozási osztályára, s ott szó szoros értelemben kinevettek, nem értették, mit akarok én… Hogy miért? Szociális helyiségeket kell kialakítani, öltözőt (saját magamnak), külön wc-t, szakhatósági engedélyeket beszerezni, aztán jönnek a vizsgálatok, ÁNTSZ, vízvizsgálat, tűzoltósági vizsgálat, HACCP, stb… Ez az álom akkor szertefoszlott.

400 féle magyar termék, vény nélküli gyógyszerek árusítása és a sausage lady

Itt Angliában pedig pár perc és egy ellenőrzés alapján beindulhatott az úgynevezett „take away” rendszerű boltom. Ennek lényege, hogy az emberek eljönnek hozzám és egyszer használatos, műanyag ételtároló dobozban elviszik az ételeket, süteményeket, vagy az alapanyag termékeket.

2 éve karácsony előtt kezdődött el a történetem, szaloncukor és bejgli készítésével. 2 hét alatt vagy 200 bejglit adtam el, több mázsa szaloncukorral. (Az angolok nem ismerik a szaloncukrot.) Sütöttem még kalácsot, zserbót, hókiflit, mézeskalácsot, a jellemző ünnepi sütiket… Nagyon nagy siker volt, s a helyi magyarok imádták ezt a kezdeményezést. Innen szélesítettem ki a palettát, és fölfejlesztettem több mint 400 féle termékre. Mellette árulom a vény nélküli, magyar gyógyszereket, több mint 150 félét.

 

De mindehhez persze kellett a gyógyszertári szakmai háttérismereted és a helyi piac ismerete…

 

Muszka Zsuzsi: Igen fel kellett mérnem, hogy itt mit és hogyan lehet eladni. Az egy fontos plusz, hogy ingyenesen adok szaktanácsot is, a közel 20 éves patikai tapasztalatom miatt.

A helyi igények ismeretéhez az is hozzátartozik, hogy vasárnaponként piacozni is járok a Marinai Piacra. Ez egy ócskapiac jellegű hely, ahol mindent megkapsz, amit csak elképzelsz. Én a magyar termékeimmel járok oda, s már ismernek ott. Úgy hívnak, hogy „sausage lady”, hiszen nagy sikere van a hazai kolbászoknak.

A magyar termékek helyi piacának feltérképezésében hamar beláttam, hogy nem érdemes webáruházat nyitnom, vagy felzárkóznom a lengyel boltok kínálatához. Olyat kell adnom, amit máshonnan nem tudnak beszerezni a helyi magyarok. Ezek alapján átalakítottam a kínálatomat.

 

Emellett a facebook fizetett hirdetései segítségével (szűrőket beállítva nemre, korra, földrajzi helyre, bármire szűrhetsz a hirdetésed kialakítása során) 5 fontért lokalizáltam, hogy 5000-10.000 ember olvassa el a hirdetésemet, célirányosan.

 

Te csinálsz valójában most is mindent? Piacfelmérés, főzés, termékbeszerzés, logisztika szervezése, otthoni és piaci árusítás?

 

Muszka Zsuzsi: Teljesen egyedül csinálom, igen. A gyermekeim néha besegítenek, itt is, Szegeden is, de nekik nagyon kevés szabadidejük van, mert főállásban dolgoznak. Illetve van Szegeden egy alkalmazottam részmunkaidőben, aki felvásárol nekem és érkezteti az általam megrendelt árukat.

 

És hogyan oldottad meg a szállítóid felkutatását, a jó minőségű termékek beszerzését?

 

Muszka Zsuzsi: Több mint 200 csomagszállító van, amelyek Magyarország és Anglia között szállítanak, ebből 10 használható. A tízből kettő az, amelyek 24 óra alatt szállítanak. (jellemzően északra és Londonba szállítanak, ide Brightonba jóval kevesebben vállalják)
Nagyon sok szállító link, megbízhatatlan. Ezek nagy része magyarországi központú cég, s meg vannak róla győződve – ellentétben az itteni felfogással – hogy a vevők vannak ő értük.

 

Miközben hatalmas a verseny…

 

Muszka Zsuzsi: Pontosan. Nekem másfél évembe tellett, hogy kiszelektáljam a megbízható cégeket a sok egyéb közül. Most is kénytelen voltam megválni egy cégtől, mert nem voltam hajlandó agyon idegeskedni magam azon, hogy én otthon összecsomagoltatom a gyorsan romló árumat, s aztán a hűtőkocsihoz szervezem Szegedre és Budapestre a csomagjaimat, és ekkor az illető fuvarozó kerülőutat vállal be más megrendelések miatt, így viszont lekési majd a kompot, s az én árum minimum 1 napot késik. Ilyen nem történhet meg, szerintem. Képzeld csak el, ha a húsvéti sonka nem ér ide nagypéntekre, csak majd 1-2 nappal később… Ne tudd meg, hogy mekkora idegeskedés és stressz volt ez a tapasztalati folyamat.

Ma már azt mondhatom, hogy 3 céggel dolgozhatom felváltva, plusz a DPD.

21 magyarországi kistermelő beszállítóm van

21 magyarországi beszállítóm van jelen pillanatban, őket úgy válogattam ki, hogy mindig hazamentem és kilátogattam a szegedi piacra. Csak kistermelőkkel dolgozom, házi dolgokkal elsősorban. Emiatt sűrűn járok haza. Készítettem kóstolókat, teszteltem az árukat, alapanyagokat, felvettem az elérhetőségeket, s valahogy így kialakult egy bizonyos rendszer. Például savanyúságot csak Pécsről a Babina savanyúságtól rendelek, a kolbászom a kisteleki és a hódmezővásárhelyi stb. Ezeket nálam már név szerint keresik a vendégek.

Persze sok terméket magam is elkészítek, házi lekvárokat, házi erős pistát, padlizsánkrémet stb.

 

És az általad készített magyar ételek, sütemények készítése és értékesítése mikor indult be?

 

Muszka Zsuzsi: Már egy hónappal a termékárusításom elindulása után elkezdtem a főtt ételeket is árulni, mert volt időm és igény is rá. Amikor a karácsonyi őrület beindult, és én itthon főztem a halászlét, jöttek a vevők az utcáról, bekéreckedtek a konyhámban, mert érezték az illatokat. Többen kérdezték, hogy nem lehetne-e ebből is kapni. Én erre akkor nem gondoltam, de persze adtam kóstolót, majd be is indítottam a rendelésre történő sütés-főzést. Tavaly például 100-100 adag töltött káposztát és halászlevelet adtam el karácsonykor.

Egy csipetnyi Magyarország

A hosszabb távú terveim között szerepel az is, hogy lassan elköltözöm a fiaméktól, mert ez a házi és online bolt kinőtte magát, szükségem van egy nagyobb helyiségre. A mostanihoz hasonlóan az ottani házból elvihető terméküzletet nyitnék. S szeretnék egy „klub-rendszerű” éttermet is működtetni mellette: egy csipetnyi Magyarországot. Nem a nagyközönség számára nyitott, nagy volumenű étteremben gondolkodom, tekintettel arra, hogy egyedül vagyok. De tudom, látom, hogy nagy igény van arra, hogy legyen egy beülős hely, kockás abrosszal, magyar sörrel, magyar babgulyással, disznótorossal, csirkepörkölttel, vagy egy jó lángossal. Szépen lassan errefelé veszem az irányt.

De gondolkodom egy másik bolt nyitásán is Észak-Angliában.

 

És egyedül akarsz maradni a munkában, vagy szóba került már valamilyen formájú és tartalmú társulás ott helyben?

 

Muszka Zsuzsi: Igazság szerint többen is kerestek már webáruház készítés miatt, vagy egyéb társulás okán, de ezeket igyekeztem udvariasan elhárítani és megköszönni, mert úgy látom, hogy amit én kitalálok és megvalósítok, az megalapozottan és jól működik egyedül is.

 

Te sikeres embernek érzed magad ennyi mindennel a hátad mögött?

 

Muszka Zsuzsi: Szerencsére én világ életemben egy optimista beállítottságú ember voltam. Nekem nem is a siker számított, hanem az, hogy én jól érezzem magam abban az időszakban, amiben éppen vagyok. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a vállalkozásaimat igyekeztem úgy csinálni, úgy formálni, hogy én jól érezzem magam benne és napi sikerélményem legyen. Például olyan, mint ami tegnap történt: a facebookon a „Brightoni magyarok” csoportba beírta az egyik barátnőm, hogy „Köszi Zsuzsi a gyors segítséget, a gyors gyógyszerkiszállítást”. Amikor jelezte, hogy beteg, 5 perc alatt el tudtam vinni neki a megfelelő gyógyszert.

 

Mit szólsz a mai női szerepek alakulásához? Mi a véleményed erről?

 

Muszka Zsuzsi: Ez nagyon jó kérdés. Én otthon azt láttam, hogy édesapám az egyetemen dolgozott, édesanyám pedig a Tudományos Akadémiánál, mint műszaki rajzoló, részmunkaidőben. Édesanyám javarészt a gyermekneveléssel és a festészettel foglalkozott otthon. Én ebből azt szűrtem le, hogy a magam számára nőként kicsit többre, vagy inkább másra vágyom. Úgy gondoltam, hogy nekem nem biztos, hogy folyton otthon kell lennem a gyerekekkel.

A nagy egyenjogúsági harcnak két éle van

Azt is gondolom, hogy ma már a nők kicsit túlzásba viszik a szerepkereséseket. Egyrészt nagyon nagy divat a szingli életmód, amit én abszolút elítélek. Nekem például nem azért nincs társam, mert szingli akarok lenni, hanem mert elég szerencsétlenül választok a magánéletemben. Odavagyok a férfiért, akit választok, de sem tiszteletet, sem megbecsülést nem kapok vissza. A nagy egyenjogúsági harcnak két éle van. Lehet, hogy elértünk mi ezzel valamit, de úgy gondolom, a tiszteletből viszont kevesebbet kapunk. Megbecsülésben, összefogásban, tiszteletben és szeretetteljes párkapcsolatban sokkal szebb és jobb életet lehet élni.

 

És mit mondanál a magyar nőknek, akik valamiben változtatni szeretnének az életükben, de nem mernek elindulni?

 

Muszka Zsuzsi: A változáshoz mindenképpen pozitív felfogásra van szükség. Ez az, ami Magyarországon hiánycikk. Mivel én sokat járok haza, látom és azonnal érzem a különbséget. Ha itt, Brightonban elmegyek az áruházba, a pénztáros mosolyogva kíván szép napot, reggel 7 órakor. Azt érzem ilyenkor, mintha kitüntetett helyzetben lennék, hercegnőként vásárolnék. Ha bemegyek Szegeden a hasonló márkájú áruházba, a pénztárosnő kiabál, és rajtam kéri számon, hogy hol van a vonalkód a dinnyéről, keressek egy másikat… életunt arcok, szomorú emberi sorsok jellemzik az otthoni légkört.

Pedig a kudarcból is tanulhatunk. El kell könyvelni, mi volt a rossz, és mit kell másképp csinálni legközelebb. A negatív tapasztalat is tapasztalat.

Ezen a szemléleten pedig muszáj változtatni! Akarni kellene a pozitív felfogást és a jobbat, a változásban hinni és tenni érte. Csak rajtunk múlik, csináljuk! Egy életünk van, nem több. Én nem hiszem el, hogy nem lehet változtatni az adott helyzeten, ha én tudok, mert akarok, akkor más is tud. Csak akarni kell.

Van például egy hatalmas szenvedélyem, hobbim is, ami nagyon sokat segít: horgász vagyok 3 éves korom óta.

Emellett jellemző rám, hogy mindig kitűzök magam elé kisebb-nagyobb célokat. Sok tervem van, és remek családom is, gyermekeim, unokáim, imádom őket! Ezért érdemes csinálni, dolgozni és élni. Ez a pozitív szemlélet visz előre, hajt belülről. És a szeretet.

***

Zsuzsi boltjának információi  a facebookon: https://www.facebook.com/zsuzsiboltjabrighton

“Zsuzsi boltja Brightonban” honlap: http://www.zsuzsiboltjabrightonban.com/termeklista/