Ahogyan a felmérés kiértékeléséből kiderül, “a férfiak 65%-a nyilatkozott úgy, hogy elégedettebb lenne, ha többször bújhatna ágyba partnerével. Korosztályok szerint vizsgálva a 40 és 49 közöttiek a legelégedettebbek a szex gyakoriságával, ezzel szemben a 60 fölöttiek 75%-a szívesen szeretkezne sokkal gyakrabban. A nők körében is közel ugyanennyien, 57%-ban válaszolták azt, hogy több szeretkezésre vágynak, bár 11%-uk soknak tartja a mostani mennyiséget. A nők 40 és 49 éves koruk között a legkevésbé elégedettek az összebújások gyakoriságával, arányaiban tekintve viszont a 60 felettiek a legelégedettebbek.” (a felmérés részletei itt olvashatók: http://www.webbeteg.hu/cikkek/szexualis_elet/17995/szex-40-folott-felmeres )

A webbeteg.hu kérdőívét 2015. január és április között összesen közel kétezren töltötték ki.

A szex olyan tabutémának számít mind a mai napig, melyről nem szokás nyíltan és őszintén, nevünket, arcunkat vállalva beszélni. A szexuális problémák és igénybeli különbségek, szokások pláne nem képezik a kis közösségek lehetséges beszédtémáját. Miért van az, hogy a fiatalság kendőzetlenül, igaz olykor pironkodva, nevetgélve, de folyton előveszi ezt a hétköznapi témát, míg az idősebb korosztály saját baráti körében sem merne előhozakodni saját véleményével? Mitől függ az örömszerzés lanyhulása a lelkes kezdetek után? S mennyire nem ismerjük magunk sem saját nemi szervünk működését?

Ezekkel a témákkal már foglalkoztam korábban a Nőfejlesztőn, azt remélve, hogy ha vitát nem is generálok, talán az egyéni, belső gondolkodási folyamatok elindulhatnak, amik megnyitják a párkapcsolatokon belüli, őszinte kommunikációt is a témában.

De úgy gondolom a szex témája minden hasonló, ritka közvéleménykutatás esetén kap egy újabb lehetőséget a kibeszélésre, a magunkba nézésre, az őszinte kérdésfelvetésekre. Ezért is örülök a webbeteg.hu mostani adatainak.

Örömhír, hogy mindkét nem több szerelmeskedésre vágyik akár 40 éves az illető, akár 65.

A legnagyobb gondot és a legtöbb kifogás okát a kor előrehaladtával mindkét nem esetén a szexuális problémák jelentik. A nők menopauzája (a testi és a hormonális változásokkal) erőteljesen behatárolja a nemi vágyakat, s a párkapcsolati felfűtöttséget. A férfiak esetében a merevedési zavarok a fő gátló tényezői a nemi gyönyöröknek, mely persze érhető is, azonban annak kezelése (akár potencianövelő gyógyszerekkel) iránti szégyenérzet már annál inkább. Furcsa, hogy a férfiak, ha segítségre szorulnak, még saját párjuk előtt is szégyenlik ezt a “segítséget” bevallani. No de a nők sem jeleskednek a zavaraik, gondjaik őszinte kibeszélésében.

Mi akkor a legnagyobb baj mégis, ha mindkét nem valójában ugyanazt igényli idősebb korban is, vagyis több szexuális együttlétet? A fő probléma a kommunikáció hiánya. A csendben, magába zárkózva megélt testi és lelki változások, igénybeli különbségek megerősödése mindkét nem esetében hazugságok sorozatát gerjeszti. A “fáj a fejem” közhely olyan hétköznapi velejárója lesz a mindennapoknak, hogy a párok lassan mással, másnál, vagy másképp keresnek fontos és természetes intim igényeikre gyógyírt.

A mostani kérdőív eredménye pedig egyértelműen kimondja: “… a férfiak szerint a jó házasság, vagy a tartós párkapcsolat legfontosabb összetartó ereje az intimitás megőrzése.” Eközben a nők sem mondanak mást, csak másként: “… a megkérdezett nők számára az a fontos, hogy a szex akkor se kerüljön háttérbe, amikor átlépik a negyedik x-et, vagy épp a változókori átmenet miatt megváltoznak a testi-lelki igényeik.”

Emberek, érdemes lenne ugyanarról a témáról egymásnak is beszélni, hiszen a cél közös. Egymást akarjuk szőröstül-bőröstül, nem igaz?

*