Elsőként leszögezem, hogy nem csupán női problémáról van szó, ha az orgazmushoz jutás rögös útját vizsgáljuk. Persze az tény, hogy a nők esetében egyetlen kiábrándító tényező is elég a lankadáshoz. Vegyük sorra mi segít és mi nem!

Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy bárki tudja, lássa, a női orgazmus nem olyan „látványos”, nem jár együtt olyan  könnyen megfigyelhető, fiziológiai kísérő jelenségekkel, mint a férfi esetében.

Izgalmas azzal is szembesülni a szakemberek kutatásaiban (pl. Szilágyi V.:  Elméletek  a  női  orgazmusról), miszerint társadalmi és ideológiai okok is nehezítették a női orgazmus tanulmányozását, így annak megismerését, elfogadását.  Egy patriarchális társadalomban a nő, s ezzel együtt a női szexualitás  alárendelt jelentőségű.  Például a viktoriánus korszakban a nőket saját szexuális igényeik, reagálókészségük elfojtására nevelték. Később például vita kezdődött a vaginális orgazmus állítólagos felsőbbrendűségéről is.  A különböző vizsgálatokból (Kinsey, 1953, vagy  Masters és  Johnson, 1966)  kiderült, hogy minden orgazmus  egyenértékű lehet, függetlenül az ingerlés helyétől és módjától.  A közösülés  közbeni orgazmus is a csikló közvetett ingerlésének köszönhető, hiszen a hüvelyben igen kevés az idegvégződés. Fontos megállapítás volt az is, mely szerint semmilyen különbséget nem lehet kimutatni  az érettség, nőiesség vagy a lelki egészség terén  az orgazmust közösüléssel, vagy a csikló direkt ingerlésével átélő nők között.
Kinsey állapította meg azt is, hogy a szexuális tevékenységek közül  a  maszturbáció az, amelyben a nők leggyakrabban kielégülnek. Az orgazmuskészség kialakításának másik nagy lehetősége a petting. Kinsey szerint a  nők  24%-a  petting során jutott először orgazmushoz.

Az orgazmushiány a nők átlag  20-30%-ánál fordul elő.

Masters és Johnson volt az a tudóspáros, akik leírták, hogy a szexuális reakcióciklus négy szakaszra tagolható:

1. Vágy és izgalomba jövés,
2. platófázis,
3.  orgazmus és
4. oldódási, elernyedési  szakasz.

Ugyancsak ők már azt is hangsúlyozták, hogy az orgazmus szubjektív átélése igen különböző lehet, s ezt számos szomatikus és pszichikus tényező befolyásolja.

No nézzük meg ezeket a befolyásoló tényezőket:

“Az orgazmus a hüvelyizom heves, lüktető reakciója elsősorban a csikló ingerlésére.” – olvasom a hivatalos meghatározást. Akarva és akaratlanul is akadályozhatjuk saját magunk (de persze partnerünk is) az orgazmus érzéséig való eljutást.

Ahogyan a férfiak számára is számos tényező lehet lohasztó hatású, úgy a nőnek például folyamatos ingerlésre van szüksége az orgazmus eléréséig, akármilyen közel is jár hozzá, ha abbamarad az ingerlés az érzések elcsitulnak. Ehhez volna szükségünk a teljes belefeledkezéshez. Düh, félelem, fáradtság, szorongás, harag és még számos negatív érzelem lehet annak az oka, hogy a nő el sem indul ezen az úton, hiába vágyna a gyönyörre. Gátló tényező lehet zavaró környezeti hatás is, melyben biztonságérzetünk, és belső feszültségünk alakulhat át.

Sokaknak azonban saját testük ismeretének hiánya is lehet gátja az orgazmus elérésének. (erről szólt korábbi cikkem a csikló valódi ismeretének hiányáról itt!) Ezért nyílt megoldási javaslat ma már egy szexuálpszichológus terápiáján a maszturbáció, mellyel önmagunk testének jobb megismerése a cél.

A szexualitás is egy megismerési folyamat, mind saját magunk, mind a párunk számára. Tanulás, tehát idő. Önbizalom, önismeret ezen a területen is elengedhetetlen feltételek a kiegyensúlyozottság, a sikeresség érzés eléréséhez.

Az is tény azonban, hogy BUTASÁG lenne minden együttlét alkalmával női orgazmusra számítani. Már önmagában frusztráló, így gátló tényező a saját magunkkal szemben támasztott felesleges maximalizmus ezen a téren. A nőknek a szex egyébként is hosszabb folyamat, s annak csak egy kis része az orgazmus maga. A gyönyör és az élmény nem azon a pár pillanaton múlik. Az együttlét minden pillanata lehet örömteli és élvezetes az orgazmus elérése nélkül is.

Aki nem hiszi, járjon utána!