A magyarok nem tanulták még meg, mit is jelent az adományozás, hogyan célszerű jól és hatékonyan segíteni. Kis segítség a nagy karácsonyi adakozás-dömping előtt: mit, hogyan és miért tegyél, ha adni szeretnél.

Nemrég hallottam egy beszélgetést Mészáros Antóniával, aki az UNICEF magyarországi ügyvezetője. Olyan lehangoló adatot mondott a naaaagy világszervezet statisztikai adatbankjából, ami kellő módon elgondolkodtatott és írásra is késztetett. Azt mesélte: Magyarország évek óta az utolsó helyen áll (lakásságszám arányos kimutatásban) az adományozások listáján az UNICEF rendszerében. (190 országban segít, gyűjt és van jelen különféle gyerekeket segítő programokkal a szervezet több mint 70 éve)

Az oka, szerinte egyértelműen az, hogy a magyaroknak még nem épült be a kultúrájába az adományozás hasznos, praktikus és természetes, okos, tudatos formája. (A jelzőket már én aggattam rá a kultúra szóra.)

Nem arról van szó tehát, hogy a magyar emberek általában nem segítőkészek és nem ugranak azonnal, ha baj van, ha kérnek tőlük, ha segíteni, ha adni kell. Sőt!

A magyar emberekre jellemzőbb inkább a hirtelen, ad hoc érzelmi alapú döntés, ha segítségnyújtásról van.

Most nem fogom felsorolni azt a sok-sok álomszerű adományozási akciót csak az utóbbi 1 hónapból, amikor gyereket-felnőttet segített hozzá a túléléshez számtalan kis- és nagyösszegű pártoló, jó szívű adományozó a pénzével.

Nem fogom azt sem kihangsúlyozni, hogy napi szinten hányszor kapjuk el a tekintetünket tőlük, vagy éppen adunk rendszeresen a már ismerős hajléktalannak az utcán.

Azt viszont elmondom, ami szintén minden évben hír a médiában: még a személyi jövedelemadónk 1%-nak civilekre, jó ügyek támogatására sem ad mindenki, mert elfelejti bejelölni, vagy éppen nem tartja lényegesnek az 1% mértékét, s így nem jut el egyetlen lépéssel a sok kis összeg, a kellően beszabályozott környezetben sem a megfelelő segítő szervezetekhez.

2018-ban a 32 milliárdos elvi keretből csak 14,5 milliárdot ajánlottak fel valamilyen célra.

A bejegyzésemben azt akartam körbejárni, milyen kultúrális alapja van meg annak, hogy adományozásra fordítsunk kisebb-nagyobb összegeket: kiderült, hogy az egyetlen, szabályozott formában zajló, és minden fizetésből élő magyar ember jogosultsága, a személyi jövedelemadó sem mozgatja meg az emberek felét. Vagyis a tény tényként fogadható el: belőlünk általában hiányzik még az adományozás kultúrája.

Mielőtt nekem esne a kedves kommentelő, hogy mennyire jogtalan/sértő a lakosság azon felével foglalkozni a bejegyzésben, akik nem képesek egy évben egyszer 1%-ot a fizetésükből az államkassza helyett egy segítő szervezetnek felajánlani, rendkívül egyszerű módon és gyorsan… azoknak üzenem, akinek nem inge, az is olvassa tovább, hogyan lehetne adományozási kultúrát “csinálni”.

Elhatároztam, hogy én is segíteni fogok mostantól: azoknak, akik szeretnék kultúrájuk részévé tenni az adományozást.

Hogyan?

A legegyszerűbb módszert javaslom megtanulni és véghezvinni:

• az adományozási kultúra azt jelenti, ha hagyományszerű módon, határozott ideig, tudatosan átgondolva és a szervezetnek utánanézve, rendszeresen kis összeggel, havi átutalással támogatsz egy segítséget kérő, hivatalos szervezetet… mától.

1. lépés: átgondolod, milyen terület fontos számodra, a családod számára és utánanézel akár a NAV oldalán a bejegyzett civil szervezetek között ezeknek (akár városodban, megyédben a város-megye honlapján)
2. lépés: keress információkat a szervezetről, akár kérdezd meg magát a szervezetet is írásban, telefonon, milyen módon segíthetsz a legtöbbet és mire-hogyan költik el a pénzt, vagy a nem pénzbeli adományt
3. lépés: ha pénzt adsz, adj rendszeresen kis összeget a bankszámládról (csoportos) átutalással – így nem kell ad hoc döntésekre figyelned, és biztosan támogatod a számodra valóban fontos ügyet-témát annyival, amennyivel a családi kasszába ez belefér

Jön a karácsony, a tél, a hideg. Egyre több lesz a kérés, az adománygyűjtés média-szerte. El fogsz veszni a sok hirtelen jött információ között. Adni pedig jó. Te is adsz. Mindig. Akkor adj okosan és átgondoltan!

Segíts magadon és egy számodra fontos ügy mögé állj be, (tudatosan, odafigyelve, rendszeres kis adománnyal) amellyel megalapozod saját adományozási kultúrádat, s ezzel példát mutatsz gyermekeidnek, hogyan kell ezt felnőtt módon, okosan csinálni.

Ha ebben már felnőttként viselkedünk, jöhetnek az ad hoc döntések és adománygyűjtések, amikkel mindenki a saját zsebéhez mérten tud még adni egy kis pluszt.

Csak egy kis plusz a marketing területéről: tudd, hogy pszichológiai tény, az emberek 90 %-ban érzelmi alapú döntésekkel élnek nap mint nap. Így vásárolunk, így adakozunk, így hozunk felületes döntéseket a legtöbbször.

Adj időt magadnak, mielőtt pénzt adsz! 😉

(kép forrása: pixabay.com)