Amiben a nők közösek, ha kamaszok, ha anyák és gyereket nevelnek, ha dolgoznak, ha családi tűzhelyet őriznek, ha problémát oldanak meg, ha társak és ha barátok: változásmenedzserek. 

Amikor évekkel ezelőtt elindítottam a blogomat, alapvetően az volt a célom, hogy keressem, kutassam veletek együttműködve saját és mások fejlődésében is reménykedve, mitől értékes a nő. Persze a téma olyan hatalmas, hogy nem pusztán a női értékekről, szerepekről, hanem női érzelmekről, szubjektív sikerekről, kudarcokról, vagyis a nőket érdeklő és érintő témákról gondolkodtunk itt közösen.

A hétköznapi, sikeres nős interjú-sorozatomat is azért indítottam el, mert fontosnak láttam bemutatni mindenki számára inspiráló női élettörténeteket. Olyan kép alakul ki bennünk ezekből a hús-vér emberi “mintákból”, hogy akármennyi akadály is kerül elénk, a nők kénytelenek és képesek feloldani a problémát és átlépni a nehézségeken.

A nők szuperképessége a változásmenedzsment

Nemrég az is belémhasított, mi lehet a közös bennük, bennünk nőkben, amitől más szemében és egymás szemében is azonosak, értékesek vagyunk: idővel a változások menedzselésében profikká válunk.

Hogy mit jelent ez? Valójában a hagyományos női szerepkörökre gondolok elsőként. Hiszen pontosan ez történik egy párkapcsolat megtartásánál, ha összekötjük életünket valakivel, ha jön egy gyermek (és amikor a többi is érkezik), a családi ünnepek és kapcsolattartások (összetartások), a betegségek, s a szüleink öregedése, ellátása.

És akkor a munkahelyi feladatok összeegyeztetéséről még nem is beszéltem. Amikor a család mellett karriert is vállalunk, első sorban egy új, de állandósuló változást menedzselünk a hétköznapi és a munkahelyi teendők közben. Vagyis ismét a változásé a főszerep az életünkben, miközben pontosan azon/azért is küzdünk, hogy a családi teendők az új helyzetben is szinte megszokott módon, de legalábbis rendezetten haladjanak.

Szükségünk van szövetségesre

Amit azonban kijelentek: szeretném hinni, hogy mindezt nem egyedül kell tudni véghezvinni. Szükségünk van szövetségesekre, társra, kollégákra, barátokra, a gyermekeinkre és a szüleinkre, az idősebbek bölcsességére, hogy a szupererőnk csillogjon és virítson. Magunk és mások számára is nyilvánvalóvá váljon, hogy ez a képesség bennünk is ott van.

Számomra ettől példaértékű és sikeres egy hétköznapi történet. Ha vállaljuk azt, hogy nem minden egyszemélyes menedzsment-történet, akkor tudunk hitelesen és önazonosan szupererőssé válni. Akkor hisszük el és akkor leszünk eredményesek életünk bármely szakaszában és szerepében, a változásban.