Brené Brown, amerikai szégyen- és empátiakutató szerint a gazdagabb társadalmak egyre inkább a hiány kultúráját élik meg.

A globális vírusos járvány és krízishelyzet miatt egyre inkább előtérbe kerül a hétköznapi praktikum, egyszerűség és a “kevesebb több” elve.

Brené Brown mondásáról Al Ghaoui Hesna, riporter, filmes könyvében olvastam, amely sok tekintetben roppant aktuális témát elemez számtalan nézőpontból. (könyve, a Félj bátran, véleményem szerint kötelező olvasmány lehetne, mert hasznos túlélő kisokos minden felelősen gondolkodónak)

Brown szerint sokan “a hiány miatti aggodalmat szinte poszttraumás stresszként” élik meg.

Rengeteg félelmünk, sőt szorongásunk fakad abból, hogy azon aggódunk,

• mi lesz, ha elfogy valami,
• ha megszűnik a munkánk,
• ha elveszítjük a fiatalságunkat,
• ha nem lesz újabb lehetőségünk, esélyünk valamire, (ha valamit elszalasztunk MOST)
• ha elfogy a pénzünk,
• ha ez a váratlan, kiszámíthatatlan helyzet tovább tart, mint sejtjük (sejtjük?, tervezzük?, reméljük?)

A Brown-féle mondás lényege az, hogy minél többet birtoklunk, minél több VAN nekünk, annál jobban ragaszkodunk az állandósághoz, s annak a helyzetnek a fenntartásához, ami MOST MEGVAN.

Jelen helyzetünkben kénytelen vagyunk elengedni számtalan ilyen biztos pontot, biztos tulajdont, biztos tudást, állandónak vélt biztonságérzetet. Nem nagyon van más választásunk.

Mit tehetnénk ebben a szorongató bizonytalanságban?

A kulcs a változásban van.

Filozófusok és tudósok fogalmazták meg azt az egyszerű, de mégis oly nehezen elfogadható tényt, hogy a világunkban az egyetlen dolog maga a változás. Mi magunk teremtjük meg a saját bizonytalansági tényezőinket, sőt, a saját magunkba vetett hitetlenségünket is.

A szinte állandó szegénységben és egyszerűségben élő milliók (Afrikában, Indiában, Ázsiában) gondolkodását és életmódját az hatja át, amit a természettől tanultak meg: szinte semmi sem állandó az életben, ahogyan a természetben sem. Csak egyetlen állandó van, a változás maga.

Talán egy fontos tanulsága lesz a mostani, globális bizonytalanság érzésnek: megtanulhatjuk felismerni és elfogadni, hogy a biztonság és biztonságtudat /érzet, saját magunkban gyökeredzik. Kemény munka lesz sokunknak, de jelenleg megkerülhetetlen.

*

Korábbi hasznos írásaim félelem-kezelés és egyéni döntési képességeink témájában:

„Ismerd fel a határaidat és élj aszerint!”

Te is félsz a felelősségvállalástól?