Hogy a boldogság nem vásárolható meg? Hogy a pénzen vett boldogság hiú ábránd lenne? Bebizonyítom, hogy tévedsz!

Nemrég tettem le a szülinapomra kapott könyvet, – külön posztot érdemelne és igenis reklámozni kellene: Kőhalmi Zoltán skandináv krimiparódiáját – ami az utóbbi fél év egyetlen szépirodalmi anyaga volt, amit olvastam. Ez nem dicsőség, csupán szomorú tény. NAGYON hiányzott már! De… család, ovit kezdő gyerek, biznisz, a karácsonyi és újévi időszak összes lelki terhe… nem sorolom. Nem volt rá időm és energiám, hogy könyvet olvassak.

Most, hogy a férjem meglepett ezzel az elképesztően szórakoztató és kikapcsoló (mondhatni mindfulness-hatékonyságú) regénnyel, és én igenis végigolvastam altatás előtt-után, kávé mellett a lopott időkben, rájöttem valamire: a boldogságunk nagyon sok esetben pénzen megváltható, megnyerhető dolog!

• Boldog vagyok, hogy könyvet vettek nekem és én kreatívan kikapcsolódtam.
• Boldog lehettem, amikor pénzen élményt és sportalkalmat vettem magamnak, hogy minden szinten feltöltődjek. (rajzmeditáció itt, jóga ott)
• Boldog vagyok, amikor a kislányom másfél hetes betegsége közepette egy fél napért fizethettem a szuper gyerekfelügyeletért, s míg ő remekül szórakozhatott (nem volt lázas,!!!), én a pénzemért élvezhettem pár szépészeti beavatkozást. (értsd: fodrász, kozmetikus)
• Boldog vagyok, amikor helyettem jó pénzért, de hatékonyan elvégzi valaki az ablakpucolást és a porszívózást.
• És boldogok vagyunk mindannyian, amikor az egész család – kisebb vagyon beáldozásával – végre nyaralni, wellnessezni, vagy éppen tropicáriumozni mehet.

Igen. Mert a boldogságnak is sokszor ára van. Ha kimondod, ha nem, ez tény. Én szerencsés vagyok, mert fizethetek azért, hogy néha meglepjem magam ezekkel a kis boldogság-időkkel. Persze, ehhez is tudatosság és tervezés kell… no meg a befektetett munkaórák, ami a pénzt “termeli”.