Ki-mit tudok és énekversenyek, talent show-k és ügyességi bemutatók: a kor nagy kihívása, hogy mások legyünk, de abban kellően sikeresek.

Nádasdy Kálmán rendező és színházpedagógus mondta egykor, hogy a valódi tehetség felismeri magában, hogy mihez van tehetsége.

A tévéműsor-kínálatot és a városi-falusi művelődési központok legfelkapottabb programkínálatát szemlélve, évek óta kitűnik egy jelenség, ami a tehetségkutatók műfaját a magasba emelte: ország-világ előtt megmutatkozunk és igyekszünk bebizonyítani, milyen tehetséges és egyedülálló énekes-táncos-zsonglőr-bűvész-ugrálóköteles-humorista-tűznyelő-sportoló emberek vagyunk.

• Mi ösztönzi ezt a hatalmas tehetségre és kitűnni vágyást?
• Miért kell láttatni is azt, amiben úgy hisszük mi vagyunk a legjobbak?
• Valós teljesítmény és tudás, vagy csak exhibicionizmus?

Nehéz a jók között megtalálni a leget. Nehéz eldönteni – és ki méltó arra, hogy valóban eldöntse? – miért, milyen szempontok alapján lehet éppen akkor és ott a tehetséges címke tulajdonosa kihirdetve. Nehéz választani a valódi tehetség, az ösztönös és a sok munkával, hatalmas szorgalommal előrejutó ügyes között.

De az egy érdekes kérdés, mi motivál minket abban, hogy a szerintünk bennünk szunnyadó őstehetséget és képességeket előhozzuk és megmutassuk bárkinek…

• a pénz lehet elég motiváló tényező?
• a másoknak megfelelni akarás hozza elő belőlünk a valódi tehetséget?
• ha csak magamnak hiszek, miért kell másoknak is bizonyítanom?
• a szüleink a legnagyobb motivátoraink?

Az biztos, hogy aki megjárt ország és világ által elismert versenyeket, – legyen az bármilyen szakmai, sport, vagy ügyességi – az joggal és okkal mondhatja, hogy tehetséges. Mert elismerték őt annak egy vagy több rangos eseményen a nagy szakik.

Azért engem az is érdekelne, miért és hogyan más a tehetség kifejezése egy introvertált és egy extrovertált személyiségű embernél. És az is, miért olyan fontos az egyes embernek a saját tehetségének megtalálása és megélése.

Sok kérdés, és válasz egy sem. Nektek van ötletetek?