Év végi nyugtató percek azoknak, akik a karácsonyi hajrát valóban pihenésre szánják.

Elfáradtam. Nem kiégtem, de az is valami hasonló lehet. A mindig mindenben teljesíteni (lehetőleg jól) időszaknak véget vetettem pár napja. Idén már csak a magam és családom igényei fogják meghatározni a teendőimet.

Nemrég olvastam a Nők Lapja Pszichében egy zen mondást, amit minden gyógyszerhez hozzácsomagolnék, pláne év végéhez közeledve:

“Nekem nem kell sok, nekem elég egy, nekem elég egy sem.”

Hát így és ennyi.

• Miért van az, hogy a szeretet ünnepén vagyunk a legziláltabbak?
• Miért van a legtöbb válás a nyári és téli szünet után?
• Miért csak napi 10 perc valós énidőt adunk magunknak nőként?
• Miért várunk a betegségig a változtatással (életmódváltással)?
• Miért csak utólag sajnáljuk/értékeljük azt, ami most még megvan?
• Miért az anyagiak és materiális dolgok határoznak meg minket? (vagy mi azokhoz képest határozzuk meg magunkat)
• Miért hiszed, hogy te tudsz mindent és jobban?
• Miért nem elég a saját portádon söprögetni, mindent tisztán tartani?

Én is sokszor elfelejtem a zsigerből jött, határozott válaszaimat a fentiekre.

De most, hogy elfáradtam, kristálytiszta a kép: nekem már elég az egy sem.

Valódi pihenést kívánok minden kedves olvasómnak!

(kép forrása: pixabay.com)