A kudarc, a fejlődés része

Tény: ha megéled a saját kudarcaidat, és továbblépsz, jobban fogod értékelni a sikereidet is.

Nemrég részt vettem egy csoportos Hello Kudarc workshopon, amit Adamik Zsanett, szociális segítő szakember tartott. Tőle és ott hallottam ezt a fenti tényállítást, és azt, hogy mennyi híres szakember és tudós (például Edison a tízezerszeres villanykörte próbálkozásával !?!) éli meg kudarcait inspiráló és önfejlesztő “eszközként”.

No, nem mondom, hogy könnyű lenne bármi tényszerűt is kapásból beépíteni a hétköznapi nehézségeink közé, de meggondolandó, hogy a szociokulturálisan belénk ivódott negatív kapcsolót megtanuljuk átkapcsolni bizonyos esetekben.

Vannak nagyon egyszerű eszközök, amit bizonyára te is, kedves olvasó, jó hangulatodban és támogató környezetben ösztönösen is használsz: ilyen az ellentétkeresés például. Amikor a történésnek, az állításnak, a dolgoknak azonnal kíváncsian megkeresed a másik oldalát, az ellentétét, mint ami első eszedbe jut róla.

Például:

Apró példák, és még ezeregyet tudnék sorolni, amikor egy sikertelen helyzetet szinte azonnal képes vagyok másként, pozitívabb oldaláról is látni. Mi ez, ha nem remek kudarc-kezelés?!

Zsanett elmondta nekünk azt is,

mit jelent valójában a kudarc, ha nem a negatív kapcsolót kattintjuk be magunkon:

  1. egyértelmű jele annak, hogy próbálkoztam valamivel
  2. meg mertem mutatni magamat, a képességeimet
  3. bátran léptem előre (akár egy határt is átlépve)
  4. hittem magamban

Jó lenne, ha gyermekeink már az iskolában (és igen, a családjaikban, otthon is!) azt a fajta támogató szemléletet kapnák útravalóul, hogy hibázni ér, sőt kikerülhetetlen a legtöbbször! És ez építkezést, nem rombolást jelent egy hosszú úton, ami még rájuk, ránk vár.

Te elgondolkodtál már azon, hogy sikerkereső vagy kudarckerülő személyiség lehetsz?

Kapcsold át magad!

(kép forrása: pixabay.com)

Címkék: , , , , , , ,
Tovább a blogra »