Az ehető virágok hazai szakértője elmeséli mióta és hogyan él együtt a természettel, miért díszítették virágos képeivel a vidéki budikat, melyik növények nem a barátai, s milyen virágoskastélyról álmodik. Elmondja, mit jelent számára a környezetvédelem, kinevetik-e még ma is a hivatása miatt, és mennyire nyitott a családja a virágos ételekre. De kérdeztem diétákról, könyvírásról, gasztroforradalomról, saját példaképeiről és a virágkastélyos álmáról.

Halmos Monikával főzőiskolában és webshopon keresztül, a termékein át találkoztam, s azonnal megragadott az a fajta szenvedélyes, mégis szerény szakmai hozzáállás, ahogyan ezt a különleges témát megéli és átadja az érdeklődőknek. Amikor felkértem a hétköznapi, sikeres nős interjúra, szabadkozott és meglepődött. Az eredmény azonban jóval több lett, mint puszta betekintés Monika boszorkánykonyhájába és titkos virágoskertjébe.

– Mesélj kérlek a családodról, az indíttatásodról, anyai-apai hagyatékról?

Halmos Monika: A nagyanyám kertje volt a meghatározó. Rengeteg időt töltöttem benne. Sok-sok mindent magam fedeztem fel, és örömmel dolgoztam a környékbeli kertészeknél is, akik szívesen vették az apró segédmunkást.

Nagyanyáimtól tanultam a tartást, a kitartást, az eleganciát, a tradíciók megőrzését.

Később, 13 éves koromtól édesanyám virágüzletében dolgoztam iskola után és hétvégeken. Ott mindent megtanultam a virágokról, az ünnepekről, a születéstől az elmúlásig tartó szerepükről. Tehát a virágok az első perctől ott voltak az életemben. De amint megszülettek a gyermekeim, váltani kellett, mert a virágüzlet nem fér össze a családdal – átéltük ezt a testvéremmel együtt.

Néhány évig szárazvirág kompozíciókat készítettem éjszakánként, amikor a gyerekek aludtak, szombatonként pedig piacra vittem őket. Aztán neves fotósokkal kezdtem együtt dolgozni.

A 90-es évek képeslap- és virágos naptár kínálatában, úttörő módon az én virágkompozícióim jelentek meg szinte egyedüliként.

A lejárt naptárlapokkal vidéki budikat tapétáztak ki – azt hiszem, ez mindennél nagyobb elismerés, a Halmos-Budaházy alkotópáros képei fogalommá váltak akkor!

Így kerültem kapcsolatba kiadókkal is, többek közt a Magyar Konyhának is dolgoztam, hiszen a gasztronómia iránti vonzalmam töretlen volt, és az első könyvem 1999-ben jelent meg „Varázslatos virágízek” címmel – és azt követte aztán több tucat szakácskönyv.

– Értem a családi hatást, de honnan van benned ez a hit és szenvedély, vagyis a te indíttatásod a virágok és a gasztronómia jobb megismerésére?

Halmos Monika: Azt hiszem, virágos lélekkel jöttem világra, talán ezt a feladatot szánta nekem a Teremtő. Mindig is vonzott a természet, a növényi lét. Azt hiszem, sikerült megértenem sok mindent a növények életéből – nem a kémiai folyamatokra, a biológusok által kutatott életjelenségekre gondolok. Arra a megfoghatatlan érzésre, amelyet a növények nyújtanak számunkra. Nem véletlenül vannak ott a virágok a kezdetektől fogva a rajzokban, mintákban, dalokban, szimbólumokban – ősi ösztön adta ezt nekünk. Nem volna szabad eltávolodnunk annyira a természettől, hogy már ne értsük a szavát. Nagy baj, hogy teremtett világunkban egyre kevesebb az élő növény, és hogy egyre kevesebb a kapcsolatunk velük.

Azt hiszem, nem jókor születtem, vagy egy másik világból maradtam itt…

Digitális bevándorlóként azt hiszem, elég jól elsajátítottam mindent, ami ma elvárható és szükséges az élethez, de komolyan visszavágyódom egy régi, élhetőbb és emberibb világba. És amint érzékelem, sokaknak van hasonló igénye… talán ezért olvasnak, követnek annyian.

– Érdekel, hogy a közvetlen családod (férj, gyerekek, unokák) mennyire tolerálta első perctől kezdve ezt a huszonéves ehető virágos „hobbidat”, mennyiben tartanak veled étkezés-főzés terén, szívesen kóstolnak, vagy trükközni szoktál a főzéskor? 

Halmos Monika: Szerencsére a családom eléggé nyitott, a gyerekek pedig belenőttek abba, hogy nálunk sok-sok furcsaság van, és kísérletek alanyai olykor. Az új recepteket mindig előbb én kóstolom, és ha jó, akkor adom másnak is – nem kötelező szeretni, várom az őszinte véleményeket.

A barátok is megszokták ezt, sőt szeretik – eleinte persze nevettek rajtam.

Aki ismer, hisz nekem, aki pedig elzárkózik – azt nem erőltetem. Igaz, a gyerekeknél is volt egy időszak, amikor fellázadtak, de most, hogy mindenki saját konyhát visz, nagy hasznát veszik annak a tudásnak, amit észrevétlenül magukba szívtak.

– Fontos téma ma a klímaváltozás: mit gondolsz, a virágtermesztéssel mennyiben járul hozzá egy laikus „kis kertész” a környezet egészségesebb kihasználásához, a környezettel való harmonikusabb együttéléshez? 

Halmos Monika: Nap mint nap szembesülök a hírekkel, a lelombozó és lelkesítő posztokkal – magam nem írok róla. Az előadásaimon, a virágos programokon sokszor kérdeznek, az érdeklődőkkel szívesen osztom meg gondolataimat.

Személyes véleményem, hogy a Földet nem tudom megmenteni, ahogyan egyikünk sem magában. A magam kis világát próbálom meg úgy alakítani, hogy azzal ne ártsak, hogy az élettel telve éljen és maradjon meg az utódaimnak. Nem szeretem a „fenntartható” kifejezést, a hangzatos szavakat, nálam a tettek beszélnek.

Nálunk alapvető az, amit ma klímabarátnak meg fenntarthatónak neveznek: a hulladékmentes élet az ésszerűség határai között, a komposztálás, az esővízzel való öntözés, a vegyszermentes gazdálkodás.

Igyekszem takarékoskodni mindennel: de ezt tettem ezidáig is, hiszen sosem tudtunk dúskálni a javakban, mindig meg kellett fogni minden fillért, okosan használni energiát, nyersanyagot, időt. Mindenből annyit, amennyi éppen szükséges.

Belesimulva élünk a környezetbe: az esszük, amit az évszak kínál, azt ajánlom a receptjeimben, a kóstolókon is.

– Kicsit ehhez kapcsolódó téma, amiről blogbejegyzést is írtál: van-e összefüggés a méhek megóvása és a kertünkben termesztett/termett virágok levágása (és megevése) között?

Halmos Monika: 

• El kellene gondolkodni azon, vajon azok számítanak “zöld” kertnek, amelyek tujasorból és lehengerített gyepszőnyegből állnak?
• Lebetonozzuk, mert az könnyű seperni, olyan fát ültetünk, ami nem hullat levelet… kivágjuk a cseresznyét, mert hullott gyümölcs van alatta és jönnek rá a bogarak?
• Legyomirtózom a füvet, mert jönnek az unokáim és mit szólnak majd a sok virító százszorszéphez – mondja az egyik falubeli, én meg csak csöndesen kérdem: és az unokáiddal abban fogsz hancúrozni?
• Mennyire fenntartható, a madár- és méhbarát a fűtáppal locsolom-hetente lenyírom-kukazsákban elvitetem program?
• Mennyire szolgálja az élővilágot, a Föld fennmaradását, a gyermekeink jövőjét?
• Sok-sok kérdés, egészen addig, hogy járjon mindenki elektromos autóval … ahhoz nem kell energia?! (ezekről írt Monika saját blogján, itt)

– Példaértékűnek tartom a te alázatodat és szakmai utadat, amit a témába fektetsz és amivel átadod a tudást minden nyitott fül-szem-száj felé. Neked vannak példaképeid az életedben, akik utat mutattak?

Halmos Monika: A nagymamáim utat mutattak. Sashalmon volt egy kertészmérnök, a család régi barátja, Virág Bandi bácsi, akinek szintén nagyon sokat köszönhetek. Egy régi szomszéd, Berci bácsi, aki a maga goromba módján tanított a gyümölcsfák titkaira. Angelica nővér, akivel egy ausztriai kurzus alkalmával volt szerencsém megismerkednem, akitől nagyon sok bölcs gondolatot és növényes praktikát kaptam… ők már mind odaátról nézhetnek le rám.

Ingrid Kleindienst-John, osztrák szerzőtársam a Freya Kiadónál… és még hosszan sorolhatnám azokat a kedves lelkeket, akiktől úgy érzem, jobb ember lehettem.

És felsorolni sem tudom azt a sok-sok kedves barátot, virágkedvelő ismerőst, akik így vagy úgy, de hatással voltak rám.

Ma is tanulok, egyre többet a fiataloktól – most van egy lány, aki példaképének tekint – ez amúgy nagyon megtisztelő – és magam mindig érdeklődéssel hallgatom őt, csodás, jövőbemutató gondolatai vannak, amelyeket tettekkel igazol, boldogság minden perc, amikor beszélgetni tudunk.

– Mennyiben köthető össze az ehető virág téma és a minden mentes étkezések, főzések köre?

Halmos Monika: A virág minden diétába beilleszthető. A mentes ételek olykor kívánnak még valamit, hogy épp oly vonzóak legyenek, mint a megszokottak. Így virágokkal kiegészíthetők.

Egy zöldségpástétomot tölthetünk a sarkantyúka virágkelyhébe, egy köleses desszertet a sásliliom virágába. Zöldségropogóst ízesíthetünk nyári virágokkal, körömvirággal, bársonyvirággal, készülhet „ízesített víz” néhány friss virág hozzáadásával… szóval ez egy olyan izgalmas világ, ami a mentes konyhát egészen különlegessé és újszerűvé tudja tenni.

Tanács Ati, a Mindenmentes Főzősuli megálmodója jó barátom, sokat segítünk egymásnak, ki-ki a saját területén.

– Írtad a honlapodon, hogy német nyelven is megjelensz és oktatsz virágos bemutatókat, főzőkurzusokat: van különbség a német ajkúak és a magyarok háttértudásában és nyitottságában a témával kapcsolatban? 

Halmos Monika: A virágos-vadnövényes témában német nyelven óriási a szakirodalom, a tudás. Nagyon sokat tanultam németországi barátoktól, ausztriai kurzusokon, növénytúrákon. Ott sokkal nagyobb a hagyománya a vadnövények, virágok használatának, a flóra is gazdagabb.

Nagy öröm számomra, hogy nekem is jelenhetett meg két könyvem német nyelvterületen a linzi Freya Verlag gondozásában. Így kerültem kapcsolatba a grazi Kochbuchmesse (Szakácskönyvfesztivál) szervezőjével, és most már sok éve vagyok résztvevője ennek a tavaszi eseménynek – természetesen virágokkal főzök a színpadon – és kicsit egzotikumnak számítok ott is.

– Mutasd be kérlek pár mondatban a te saját kertedet, hogyan képzeljük el: hány fajta virág, mennyire tudatosan tervezett kert és ültetés jellemzi?

Halmos Monika: Van egy ehető virágoskertem, amelyben nagyrészt ehető virágokat nevelek. 200 tő levendula, rengeteg rózsa, évelők és egynyáriak – sok-sok fajta a kísérletezéshez. Van egy mediterrán kertrész, félárnyékos fűszerkert, egy egész évben változóan színpompás cserjesor, gyógynövényes kert. A kert vége pedig öreg almafák vigyázta kaszáló, ahol honos gyógynövények és vadnövények nőnek, kora tavasszal pedig hófehér illatos nárciszok pompáznak.

Az évek során több növénytől elbúcsúztam, mert nem szerettük egymást – ha csak sínylődik, egy darabig dédelgetem, énekelek neki, de aztán megválunk egymástól.

Hiszem, hogy azokkal a növényekkel kell körülvennünk magunkat, amelyekkel jól érezzük magunkat és egymást. Akik virulnak, szeretik a földet, a klímát, azt, hogy néha 3 napig nem találkozunk, a nyári perzselő napsütést, a patak menti párát.

A virágok egy része a receptekhez szükséges, szállítok néhány étteremnek, cukrászdának, rendelnek hobbicukrászok alkalmi tortákhoz, más részéből saját termékeim készülnek: rózsalekvárok, gyógynövényszörpök. Saját termékeim meg is vásárolhatók a webshopban, illetve összeállítok minden évben többféle ajándékcsomagot, amelyeket nagyon szeretnek a megrendelőim.

Valamikor virágkastélyról álmodtam, egy csodálatos kis birodalomról, ahol látni-illatolni-érezni-kóstolni lehet a virágokat, jóllakni a természet kincseivel – ma már ezt az álmot elengedtem, de apró részleteiben azért él: hiszen a velencei TITKOS KERT, ahol évente sok-sok virágkóstoló programra kerül sor, egy icipicit „virágkastély”, és a sok fenséges helyszín, ahová meghívást kapok – kárpótolnak az álombéli kastélyért.

Megtanultam, hogy sokkal többet kell az érzésekre hallgatni – és továbbadni belőlük valamit.

Az emberek elfelejtik, amit mondtál, mutattál nekik – de emlékeznek, ha érzéseket ébresztettél bennük. Ezért szeretem a személyes találkozásokat, a közös munkával teli programokat – bár ezek egész embert kívánnak és igen fárasztóak, de jóleső fáradtsággal töltenek el, én is nagyon sokat kapok a hallgatóságtól, a „tanítványoktól”.

– Siker: én azért is kerestelek meg a hétköznapi, sikeres nős interjú ötletével, mert kicsit is jobban belelátva a te hivatásodba és a témádba, úgy gondolom te sikeres embernek érezheted magad, mert azt csinálod és azzal foglalkozol évtizedek óta, amit imádsz és ami feltölt téged… 

Halmos Monika: Furcsa és érdekes, hogy kit tartanak ma sikeresnek. Általában a sikeres ember elegáns öltözékben, terebélyes autóval jár, drága iskolákban végzett és wellnessnyaralásokról posztol koktélos képeket. Én szeretek mezítláb járni, sűrű erdőben túrára vinni másokat is, turkálóból öltözködöm, magam művelem a kertem, magam írom könyveimet, az országjáró autóm lassan nagykorú.

Van négy felnőtt gyermekem, négy unokám, megjelent 84 könyvem (azt hiszem). Az ország szinte minden szegletében van egy barátom, ismerősöm vagy követőm – és ez a szó igazi értelmében.

Nagyon, nagyon sok munkát kell beletenni, ami nagy haszonnal – anyagi haszonnal – nem kecsegtet, esetleg meg lehet belőle élni.

Ha magad útját járod, az nagyon kemény, minden tekintetben.

-Honnan jönnek számodra az új ötletek, mint például a virágos borzselé? S mennyiben tudsz felkutatni régen ismert recepteket, eljárásokat, s mennyiben kell saját dolgokat kitalálni?

Halmos Monika: A sok év alatt rengeteg szakácskönyvet bogarásztam át, kaptam recepteket hozzáértőktől határon innen és túl. Ezeket letesztelem, saját ízlésemre formálom, igazítom a hazai alapanyagokhoz. Aztán van, hogy álmodok valamit, vagy mesél valaki egy ételt, és én tovább költöm, tovább szövöm a recept fonalát… de nagyon sok növényt meg kell ahhoz kóstolni, hogy legyen íz-elképzelés róla. Meg kell kóstolni napsütésben, esőben, tavasszal, nyáron, frissen szárítva….

– Hogy látod, a huszon-harmincas korosztály mennyiben érdeklődik a kertészet vagy a gasztronómia ezen speciális ága iránt? 

Halmos Monika: Most van egy feltörekvő korosztály. Az előadásaim újabban már nem „nyugdíjasklub” hangulatúak. Néhány szakdolgozat születésénél is bábáskodtam, egyre többen választják az ehető virágok témakörét, és egészen extra megközelítésekkel is.

Az unokahúgom is az elmúlt hónapokban ezen dolgozott, nagy sikerrel „adta elő” virágos vacsoráját a BGF-en. Úgy látom, a fiatalokban már elkezdett mozgolódni egy csíra a másként gondolkodáshoz, a tettekhez, és szívesen veszik egy „évelő” tapasztalatait.

– Van még valami hobbi, vagy olyan szabadidős tevékenység, ami segít feltöltődni, motivál, előrevisz, ötleteket ad, feltölt téged és nem a kerthez kötődik?

Halmos Monika: Az életem a konyha a kert körül forog. De azért vannak kis kitérők is… olykor velem vannak az unokáim, és akkor nyakunkba vesszük a világot: persze, azután, hogy mindenfélét dolgoztunk és közben tanultunk a kertben. Múzeumba megyünk, túrázunk, sziklákra mászunk, kisvasutazunk – apai ágon vasutas családból származom.

És van még egy szerelem, a kínai kultúrához való vonzalmam. Néhány éve kínai kalligráfiát és klasszikus kultúrát tanulok szabadidőmben. Másodszülöttem hetedik éve él Kínában, egy magyar étteremet vezet Xiamenben, ez adta meg a végső lökést ahhoz, hogy elmerüljek a kínai írásjegyek és a tusba mártott ecset táncoltatásnak rejtelmeibe.

Irodalomrajongó vagyok. Szeretem előadásaimat és programjaimat is színesíteni irodalmi idézetekkel – versekkel, virágos rövid szemelvényekkel. Sokat lehet tanulni – a téli esték kedvence nálam Fekete István, de lelkesen olvastam nemrég Darvasi László Virágzabálók-ját is… És ide a végére szívesen ajánlom Szepes Mária néhány gondolatát:

„Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki, mindenki ellen. Borzalmas vad erők tombolnak.
Nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik, nincs belőle kiút. Pedig van, de csak egyéni!
Tömeg megváltás nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is! Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó.

Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához.
Tökéletes ember nincs, mert akkor nem a földön lennénk. Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, hogy betölthesse azt a feladatot, amire született.

Aki kapni akar, annak először adni kell.
A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végig járni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára.
Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek. Ébredni kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk, hogy fényt jelenthessünk a világnak, hogy segíthessünk a Földön.”
/Szepes Mária/

*

Fotók: Vass András Rózsakunyhó Alkotóműhely

Monikáról bővebben:

Halmos Monika
fitoterapeuta, food-stylist, az ehető virágok szakértője
Rózsakunyhó Alkotóműhely: https://www.rozsakunyho.hu
Monika blogja: http://halmosmonika.blogspot.com/
Webshopja: https://webshop.halmosmonika.hu
http://halmosmonika.hu/ehetovirag/index_hu.htm
Blütenköchin Ungarns
Download my digital cookbook!