Ultradrága márkás csizma, sokadik méregdrága táska, vagy CSOK-ra és egyéb hitelre vásárolt házak sokasága… Miért???
Maradjunk annyiban, hogy a nagyon szubjektív írásom most egy folyton visszatérő témát vesz elő, amit sem tíz éve, sem most nem tudok felfogni és megérteni. Elfogadni sem. Számomra még nincs meg a magyarázat. Vagy, ha kapok is ilyen-olyan érveket, akkor is képtelen vagyok felfogni, hogy fizetéseket és életkörülményeket túlszárnyaló pénzeket költsünk alig kihasznált cikkekre, tárgyakra.
ami mindannyiunk életének kényelmes, boldog, hosszú távú befektetése és örömteli élettere (kellene hogy legyen)!?
Hatalmas az ingatlanpiaci boom az utóbbi évtizedben. Saját tapasztalatból mondom, elképesztően silány a szakember-gárda, amely itthon maradt, vagy pedig megfizethetetlen és évekre előre betáblázott megrendelésekkel érhető csak el a jó szaki.
Az építőanyag-árak a csillagos égben, de még a beton és cement is éppen emelkedő tendenciát mutat… elég, ha csak a behajtódat akarod lebetonozni, nem hogy házépítésben gondolkoznál, nyúlj a pénztárcádba mélyen és tervezz, kalkulálj előre, amennyire csak lehet. (szakembert ne várj ilyen apró-csepró melóra, ezért ki sem jön felmérni a helyet…)
DE, ha készházat, vagy éppen épülő házat vennél, – ami most a legdivatosabb és legbizonytalanabb befektetés a legtöbb családnak –
Családok sokasága hitelezi be magát és vállal be plusz gyerkőcöket csak azért, hogy egy ÚJ, SAJÁT házban élhessen sokmilliós hitellel. Miért?
Miért jobb hitellel a nyakban egy, sokszor még félkész házról tudni, arról álmodozni és nyögni már előre és még sokáig a terheit, amikor lehetne helyette a kevésből előre gondoskodni a gyerekek egészségügyi és tanulási esélyeiről, arra félretenni (keveset is elég!) és nem a banknak bevállalni jó sokat?!
Még egyszer kérdezem, amire nem szoktam megnyugtató válaszokat kapni:
Ha nektek van válaszotok, osszátok meg velem. Hátha kapok végre a tervezetlen pénzköltésre elfogadható okokat. Hm?
És még valami: bölcsész végzettségű vagyok, nem közgazdász és pénzügyi tanácsadó. A józan paraszti agyamat szoktam használni, és a saját családi költségvetést figyelem hónapról-hónapra. (kiadás-bevétel, és fontos, sürgős vásárlások előretervezője)
(kép forrása: pixabay.com)