Ultradrága márkás csizma, sokadik méregdrága táska, vagy CSOK-ra és egyéb hitelre vásárolt házak sokasága… Miért???
Maradjunk annyiban, hogy a nagyon szubjektív írásom most egy folyton visszatérő témát vesz elő, amit sem tíz éve, sem most nem tudok felfogni és megérteni. Elfogadni sem. Számomra még nincs meg a magyarázat. Vagy, ha kapok is ilyen-olyan érveket, akkor is képtelen vagyok felfogni, hogy fizetéseket és életkörülményeket túlszárnyaló pénzeket költsünk alig kihasznált cikkekre, tárgyakra.
DE, mi van a lakással és házzal,
ami mindannyiunk életének kényelmes, boldog, hosszú távú befektetése és örömteli élettere (kellene hogy legyen)!?
Hatalmas az ingatlanpiaci boom az utóbbi évtizedben. Saját tapasztalatból mondom, elképesztően silány a szakember-gárda, amely itthon maradt, vagy pedig megfizethetetlen és évekre előre betáblázott megrendelésekkel érhető csak el a jó szaki.
Az építőanyag-árak a csillagos égben, de még a beton és cement is éppen emelkedő tendenciát mutat… elég, ha csak a behajtódat akarod lebetonozni, nem hogy házépítésben gondolkoznál, nyúlj a pénztárcádba mélyen és tervezz, kalkulálj előre, amennyire csak lehet. (szakembert ne várj ilyen apró-csepró melóra, ezért ki sem jön felmérni a helyet…)
DE, ha készházat, vagy éppen épülő házat vennél, – ami most a legdivatosabb és legbizonytalanabb befektetés a legtöbb családnak –
- miért nem tervezel előre a felvenni kívánt hiteled mértékével,
- visszafizetési éveiddel,
- a házba költözésig albérletben eltöltött, csaknem kiszámíthatatlan hónapokkal,
- és a házvásárlás összes felmerülő kapcsolódó költségével??? (illeték, ügyvéd, ingatlanos százaléka, lakásbiztosítás stb)
- És mi lesz a költözés költségeivel,
- a festéssel/tapétázással, az új ház esetében a szaniterek , járólapok, megvásárlásával,
- a leendő berendezésekkel, bútorokkal mi a tervetek: újat vesztek-a régit eladjátok, mit visztek magatokkal, mi fér be és mi nem,
- a kertről nem is regélek… (fű-fa-virágnak idő és törődés kell. Ja és pénz.)
- ÉS HA MINDENKÉPPEN venni akartok házat-lakást, legalább azzal tisztában vagytok előre, hogy melyik helyiséget, mire használjátok majd, hova férnek el az eddigi cuccaitok, mit adtok el és mit kell megvennetek, van-e garázs (adó köteles/ év), melléképület (adó köteles), vagy az autótok az utcán parkol majd (parkolódíj?), mit kell felújítani vagy átalakítani a saját terveitek szerint, vagy minden szép és jó és pont a család igényeire van kitalálva?
Családok sokasága hitelezi be magát és vállal be plusz gyerkőcöket csak azért, hogy egy ÚJ, SAJÁT házban élhessen sokmilliós hitellel. Miért?
Miért jobb hitellel a nyakban egy, sokszor még félkész házról tudni, arról álmodozni és nyögni már előre és még sokáig a terheit, amikor lehetne helyette a kevésből előre gondoskodni a gyerekek egészségügyi és tanulási esélyeiről, arra félretenni (keveset is elég!) és nem a banknak bevállalni jó sokat?!
Még egyszer kérdezem, amire nem szoktam megnyugtató válaszokat kapni:
- Miért nem terveztek hosszú távra, ha anyagiakról van szó?
- Miért költötök inkább erőn felül, ha úgyis tudjátok, hogy ma sincs elég, nem hogy holnap?
- Miért, ez a felelőtlen hozzáállás?
Ha nektek van válaszotok, osszátok meg velem. Hátha kapok végre a tervezetlen pénzköltésre elfogadható okokat. Hm?
És még valami: bölcsész végzettségű vagyok, nem közgazdász és pénzügyi tanácsadó. A józan paraszti agyamat szoktam használni, és a saját családi költségvetést figyelem hónapról-hónapra. (kiadás-bevétel, és fontos, sürgős vásárlások előretervezője)
(kép forrása: pixabay.com)
Mert a lakber oriasi es megkiszamithatatlanabbul no, mint a hitel torleszto reszlet?