A perfekcionista örök szorongó

• Nőfejlesztő
• 2019. augusztus 10. szombat

A tökéletességre törekvő ember csak a saját világát, egóját látja, de önmaga és a másik valódi szükségleteit soha.

Első körben leszögezem: a legtöbbet tanulni a saját maximalizmusunkról, vagy perfekcionizmusunkról egy gyerek nevelése közben lehet. Miért? A gyermeked csak tőled függ (a szülőtől), aki a mintakép, de aki az élet maga a másik nyitott kis lény számára.

Te pedig SOHA nem lehetsz és leszel elég jó szülő. Ennyi és pont. Aki szülő, az tudja ezt, még ha nehezére esik is bevallani.

Egy gyönyörű idézetet olvastam Halíl Dzsibrántól (libanoni származású költő, filozófus, képzőművész), amely pontosan idevág:

“Gyermekeid nem a te gyermekeid, nyílvesszők ők csupán, kiknek figyelheted röptét.”

A szakirodalmak azt mondják a tökéletességre törekvő emberről, hogy állandó szorongásban él, mindig elégedetlen, – az elégedettséget nem képes megélni, elérni – sőt rigid, és csak saját világát látja. Mások valós szükségleteit, így pl. gyermekének, a munkatársaknak, a barátoknak, a párjuknak, a főnöknek nem érti, nem érzi és nem ismeri fel. Ezért állandóan túlteljesít, ami persze eleve veszett fejsze helyzet.

Hogy van-e jó oldala a perfekcionista életmódnak?

Természetesen vannak azok a feladatok, amik akkor a legjobbak, ha valóban a legjobb, a legtökéletesebb akarsz benne lenni és ez mások elvárása is felőled:

• ilyen egy orvos szinte mindennapos létezése.
• Ilyenek a színészek alakításai, ha hisznek az adott témában és munkában.
• Ilyen a tudósok és kutatók munkája, akiket pontosan a végtelen lehetőség és a megoldatlan helyzetek, az új kérdések megválaszolása vezet tovább az úton.
• Egy-egy projekt, adott időre teljesítendő feladat elvégzése is pontosan ezt a fajta hozzáállást követeli meg,

HACSAK: akkor tud működni életképesen egy perfekcionista,

ha képes tudatos jelenlétben, tudatosságban dolgozni, vagyis időről-időre kontrollálni a saját viselkedését.

Ha odafigyel a közeledő határidőre a tökéletességre törekvő ember, vagy ha mások véleményét hajlandó átgondolni és figyelembe venni a folyamat során, akkor úrrá tud lenni saját perfekcionizmusán.

S mint ahogy oly sok mindenben, ebben is a gyakorlás a kulcs: minél tudatosabban éli meg valaki saját “tökéletlenségét”, annál könnyebben megy a javulás.

És még egy fontos szempont, ha “gyógyulni” szeretnénk ebből a feneketlen kútnyi energiát felemésztő állapotból: tanuljunk meg priorizálni, fontossági sorrendet felállítani. Amikor látjuk, érezzük, hogy egy feladat kevésbé fontos, mint egy másik, máris átlendíthetjük magunkat a 100 %-os eredmény elérésének fontosságán. S reálisabban, tudatosabban megoszthatjuk időnket és agyunkat a két feladat között.

*

Plusz önismeret:

Szorongás-teszt a webbeteg.hu oldaláról: https://www.webbeteg.hu/tesztek/37/szorongas-teszt

(fotó forrása: pixabay.com)