Vajon miért gondolkodunk sémákban? Miért hisszük azt, hogy bonyolult kérdésekre és problémákra egyszerű válasz a megoldás? Te is a sült galambot várod?

Lehet velem vitatkozni, de a tény akkor is tény marad: egy összetettebb problémára, kérdésre nem tudsz egyszerű, sematikus választ adni. Miért? Azért, mert amint egyszerűsíteni akarsz, sarkítani fogsz, elmész a szélsőségesség irányába, még akkor is, amikor érzed te magad is, hogy mindez nem lehet csak fekete, vagy csak fehér, jó, vagy rossz, tudatos, vagy szerencsés.

A legtöbben mástól várjuk a megoldást

Korábban foglalkoztam a blogon azzal a témával, hogyan tudod magad becsapni mások megoldási módszereivel. Az igaz, hogy ha másoktól lesel el válaszokat egy-egy sematikusnak tűnő kérdésre, azzal időt spórolsz meg magadnak, s kergetheted azt a sokszor hiú ábrándot is, hogy ez a válasz már sikerrel járt valakinél, így nálad is tuti recept lesz.

Most persze jöhetek azzal a filozófiai mondással is, ami szintén sematikus, de tartalmaz valóságalapot: “nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.”

A válasz lényege pont a különbözőségben rejlik. Mindannyian mások vagyunk, más háttérrel és más-más pillanatnyi hatások között élve. Önismeretünk alapján, speciális és aktuális élethelyzeteink alapján tudjuk mérlegelni a problémákra adott válaszlehetőségeinket. Igen, mert több válaszlehetőség létezik mindig! Pontosan ez lenne a lényege a SAJÁT döntési helyzet kiaknázásának: hogy merjünk belegondolni, és elemezni egy kérdést a saját szempontrendszereink alapján, ami aztán több megoldási lehetőséget is elénk tár.

Amikor az egyszerű válasz mégis megoldást szül:

Mivel az élet kellően összetett, számtalan helyzetben kényszerülünk mégis arra, hogy gyors és egyszerű választ adjunk problémáinkra. (ezzel a témával itt foglalkoztam bővebben) Ezeket a kérdéseket és problémás helyzeteket címkéztem fel korábbi cikkemben a “fontos és sürgős” jelzővel. Amikor nincs kellő időnk egy témát végiggondolni és elemezni, s ezáltal kicsit összetettebb választ találni megoldásként, akkor is kell egy dologra időt szentelni a gondolkodás során: mennyire fontos és mennyire sürgős a megoldás? Tehát az időtényező és a saját preferencia listánk alapján besorolható – ergo fontossági sorrendbe tehető – kérdések esetén valóban egyszerűbb választ célszerű keresni, még ha ezzel kockáztatunk is az eredményt illetően.

Ebben a helyzetben is az önismeret lehet a legjobb támaszunk, hiszen kellő hitet és magabiztosságot adhat egy gyors és egyszerű-célszerű döntés meghozatalára. (s ha jó az önismeretünk, jobb eséllyel hozunk ilyen helyzetben is megfelelő döntést) A jó önismeretünk megvéd majd a kudarcélménnyel szemben is, hiszen pontosan tudjuk ezekben a hirtelen döntést igénylő helyzetekben, hogy kockáztatunk, tehát veszíthetünk is a döntésünkkel.

A komplex helyzetek bonyolult válasza építő változást generál

Az élet és a problémás helyzetek szépsége mégis abban rejlik, hogy képesek vagyunk a tanulásra, a fejlődésre mindannyian: tehát döntésre és gondolkodásra képes, aktív felnőttekként élvezhetjük a hétköznapok történéseit, a munkánk gyümölcsét, a gyereknevelést, a párkapcsolat épülését stb.

Az, hogy miként találod meg a legjobb válaszaidat, csakis az újító szándékodtól és a változásra való nyitottságodtól függ. Utóbbival számos bloggertársam történetében foglalkoztam tavasszal, amiből talán inspiráló ötleteket nyerhetsz te is: https://nofejleszto.cafeblog.hu/2016/03/03/nok-meselnek-a-valtozasrol/

Nagy, saját tanulság lehet minden bonyolultabb probléma felmerülésekor számodra, hogy szembenézz a félelmeiddel és saját korlátaiddal, amivel együtt is képes vagy SAJÁT választ találni, s ezzel továbblépni.

Kívánom neked, hogy te is megtapasztald a sajátos felelősségérzetet és az ezzel együtt járó szabadságélményt! 😉