Évek óta megfigyelhető és statisztikában is kimutatható nagy arányban válnak el a harmincas-negyvenesek. A válás valóban divat lett, menekülés, vagy csak egyfajta módja a váltásnak?

Korábban már foglalkoztam a válás leggyakoribb okaival (íme az 5 legismertebb ok), de ma újabb érdekes információn kellett elgondolkodnom: miért érzik a mai harmincasok, hogy egy párkapcsolat gyors lezárása (válás) a biztos és egyedüli módja a saját új életük megvalósításának?

Miért jön el ma nagyobb eséllyel a húszas éveikben megismerkedett, fiatal házasoknak – gyermek mellett és attól függetlenül is – a válás 30-40 évesen?

Ez valami rossz szokás, trend, alkalmatlanság a fiatal felnőttek estében?

Nincs mit tenni, ki kell mondani, – szakemberként is – hogy a fiatal, tapasztalatlan felnőttként házasságot kötő emberek természetesen kódoltan nagyobb eséllyel változnak ellenkező módon, s akár ellenkező irányban is, mint azt fiatalságuk hevében sejthetnék. Vagyis aki az első szerelmében találja meg 18-20 évesen az igazit, nagy eséllyel 10 év múlva csalódottan és értetlenül áll majd a korábbi választási okaival szemben. Fiatal felnőttként számtalan irányban és intenzíven fejlődik még tovább személyiségünk, életünk, szakmai-párkapcsolati igényünk, saját viselkedésünk, saját képességeink és véleményünk. Ez pedig magával hozza mindazt a rejtett tartalékot, amit egy korán választott partner tartogat majd számunkra, s viszont.

Emögött a problémakör mögött egyértelműen az éretlenség, az értékhiány, a felelősségvállalás hiányának kérdése is fennáll. De ott rejlik önmagunk és a másik fél nem ismerete is! Hogyan várhatjuk el egy huszonéves fiataltól, hogy velünk együtt, hasonló ritmusban és irányban változzon, ha ez az út magunk számára is csupa rejtély és izgalom még?

A másik jellegzetes, már-már divatszerű válási tendencia a mai harmincas korosztály gyors problémamegoldási stratégiája: ezt látom magam körül, talán ez a leghelyesebb módszer, vagyis inkább elválok és gyorsan új partnert keresek magam mellé, amíg még fiatal vagyok.

Igen, ez a folyamat kétség kívül jellemzőnek mondható, válságmegoldó stratégiája lett számos fiatal házasnak. Emögött elsősorban szintén az éretlen gondolkodásmód, a megküzdéstől való félelem, önzőség, a hirtelen menekülési vágy, a felelősségvállalás félreértelmezése állhat. Ha egy kicsit is belegondolna a válni szándékozó fél abba, miért is vágyik másra, mire vágyik és mitől nem kaphatja meg mindezt a jelenlegi párjától, talán nem történnének meg ezek, a sokszor elhamarkodott lépések. Elhamarkodottnak mondom, mert szintén statisztikák és terápiás példák sora mutatja meg: akik fiatal felnőttként a gyors kiugrás mellett döntenek, sokszor lépnek bele, számukra újra és újra hasonlóan problémásnak tűnő kapcsolatokba. Hogy miért? Mert maguk sem értették meg, mit is vártak a másiktól, mit is adtak cserébe és miért nem volt elég mindez. Nem tanultak a házasságból sem, ahogyan a következő párkapcsolati bakik is tükörként figyelmeztetik a kalandor felnőttet, “valami veled nem stimmel, ideje gondolkodni végre, mit is akarsz valójában”!

Ha már teljesen kinyílt a fejlődési olló köztetek

Persze vannak a különleges kivételek, akik bármely korosztályban azt a legfontosabb válási okot vélik felfedezni párkapcsolatuk alakulásában, hogy szétnyílt az a bizonyos fejlődési olló kettejük között, s már hosszas erőlködés árán sem zárható vissza egyik fél közbenjárására sem. Ebben az esetben szokott békésebb válási procedúra lezajlani, hiszen mindkét fél megérti a több éve érlelődő okokat, a megváltozott igényeket és a változás jótékony hatását. Ezekben a helyzetekben kompromisszumképesen beszélnek egymással a párok, és felmerülhetnek a valóban ellentétesen alakuló értékrendek miatti különbségek, amikre nem tudnak már továbbépítkezni.

A válás tehát nem csak divat és hóbort és rossz dolog. Van, amikor elkerülhetetlen és mindkét fél épülését is szolgálhatja. (Persze még itt sem beszéltünk a közös gyerekek szempontjáról, ami a legtöbb válásban csak szóban elhangzó, okoló, vagy zsaroló érvként van jelen, nem mint az egyik legsúlyosabb és legfontosabb tényező, amit válás előtt sokáig mérlegelni kellene és az ő érdekeiket számba venni!)

*

Tanulság: nem árt elgondolkodni a valódi igényeken, értékeken, amikre építhető egy kapcsolat. Kommunikálni kell a másikkal, amit jobb később elkezdeni, mint soha. A változási folyamat mindkét fél állandó “társa”, legyen az negatív irányú, vagy pozitív: empatikusan kell látni, mi zajlik éppen a másik fél életében, amikor mi éppen más irányba tartanánk. És legjobb, ha a mában és a mostani élethelyzetekben keresed a páros örömöket, mint a távoli jövőbe tolva.