Learning by doing! Jó szlogen. Mindent kifejez, amit a halogató, sikertelen és pesszimista emberek nem akarnak megérteni. Te is a sült galambra vársz?
Nemrég hallottam ezt az angol cselekvésre felszólító szlogent egy vállalkozóknak szóló rendezvényen. Nem csoda, hogy pont ott hangzott el ez a mondat, az viszont sokakat meglepett, hogy pont egy szociális szférában dolgozó, közösségépítő, önkéntes csapat tagja hívta fel a figyelmünket erre.
Akkor gondoltam bele én is mélyebben a mondat értelmében, jelentésébe: tanulás közben csináld, tanulva csináld, gyakorlással jutsz előre stb.
Az eldugott félelmeinket hívja elő ez a mondat. Azokat, amiket kishitűségből, sikertelen próbálkozásból, megaláztatásból, kritikák alapján visszafogottságból, önbizalomhiányból nem fogunk újra előhívni, hogy megküzdjünk velük.
Pedig minden félelmünk alapja az információhiány, mondhatni bizonyos fajta tudatlanság, önértékelési zavar, sőt a gyakorlatlanság, a hirtelen feladáshoz való ragaszkodásunk.
A „Learning by doing!” elv azoknak segíthet továbblépni, akiknek vannak titkolt kis vágyaik, amiken többször elgondolkodnak, de az első lépésig mégsem jutnak el. Ez a szlogen, azt, a mindenki által véghezvihető, természetes folyamatot rejti magában, hogy minden lépésben benne van a számtalan hibalehetőség, amit azonban csak a tanulással, gyakorlással, továbbpróbálkozással lehet kiküszöbölni.
Aki az első lépcsőnél megáll, majd visszalép, az igazán nem is akar feljutni a csúcsra. Ez tény.
Nem a véletleneken múlik a siker
Aki folyton másokra hárítja a felelősséget, másokat hibáztat a történtekért, mások sikerében látja saját kudarcait, az pontosan ezt a gyakorlási, tanulási folyamatot nem akarja felismerni és felvállalni.
Igen, senkinek nem megy ez könnyen és ingyen. Sok meló és sok bukta árán lehet több lépcsőfokot előrelépni és elérni a végcélt. Nem véletleneken és csillagok állásán múlik az, hogy valakinek a rögös úton mégis beüt a siker, más pedig csak álmodozik és nem lép a tettek mezejére.
Nem vagyok igazságtalan: az a szép az életben és bennünk emberekben, hogy valóban mindenkiben ott rejlik a tanulás lehetősége és képessége (a vágya is!), de nem mindenki akar és tud ezzel élni. És ez így van jól. Nem kell mindenkinek atomtudósnak, vagy miniszterelnöknek lennie ahhoz, hogy a saját útját járja, a maga elégedett módján. Lehet kényelmesebben és aktívabban is megélni az életet, és ez így, a sokszínűségében szép.
Ha valaki mégis megtorpanna az első akadályok előtt, jusson eszébe ez a szlogen, talán érdemes továbblendülni a pillanatnyi nehézségeken. Learning by doing!