A Nemzetközi Könyvfesztiválon a General Press Könyvkiadó Romantikus Könyvklubjának felkért előadójaként beszélgettem női szerepekről, önazonosságról a közönség aktív bevonásával.

Talán első kérdésként sokakban felmerül, miért is olyan fontos, érdekes a női szerepekről beszélni manapság. Persze a generációs különbségek azonnal elhozzák a választ: a 17 éves egyik hozzászóló nem igazán érti, mire is akarunk kilyukadni, amikor szimplán női szerepeket hangsúlyozunk, hiszen a családjában mindenki teszi a dolgát, s besegít a másiknak, ha épp ráér, vagy van kedve hozzá. „Apukám imád főzni, így többnyire ő forog a konyhában, anyukámmal és testvéremmel pedig osztozunk a többi házimunkán és tennivalón. Ez nem mindenhol működik így?”

Persze azonnal megszólalt egy idősebb hölgy, aki mosolyogva meséli, hogy milyen öröm hallania, hogy a mai fiatalságnak már a munkamegosztás, a szerepmegosztások a természetes folyamatok, míg az ő életében még ma is sokszor lelkiismeret-furdalást okoz, ha a férje őhelyette mosogat el, s benne feleségként felmerül a kérdés: vajon ezt önzetlenül teszi-e.

És mi újság a szülői szerepekkel és a gyerekek folyamatos szerep-eltanulásával? Példát mutatunk az első perctől kezdve, apai, anyai, fiús, lányos szerepet viszünk otthon, utcán, munkahelyen…

Hogy ezek a szerepek mik által befolyásoltak, az ismét sokakat aktivizált válaszra:

• szerepeink függnek a családi indíttatástól, az otthoni példától,
• megszokásoktól
• sztereotípiáktól
• szituációk, élethelyzetektől
• kulturális és társadalmi elvárásoktól
• munkahelyünktől
• egyfajta jogi szabályrendszertől, amit az alapjogaink határolnak körbe stb.

És talán, ami a legfontosabb és sokaknak újszerűen hatott ebben a beszélgetésben, mint felfedezés: saját önértékelésünk, önbecsülésünk az iránytűnk.

kép forrása: pixabay.com

Azok az emberek, akik valamelyest lecsiszolt és reális testképpel és énképpel (belső tudattal) bírnak, sokkal kevésbé akadnak fenn a befolyásoló tényezőkön, amelyek akadályozni, vagy behatárolni próbálják saját női és férfi szerepeiket. Azok, akik önazonosak a legtöbb szerepükben, azok nem agyalnak azon, mennyire nőies, vagy férfias az a szerep, amelyet éppen az adott helyzetben használnak, játszanak, hanem élvezik és öntudatosan viselik/hordják azt.

És ez az az ideális helyzet, amikor bárki örömmel felvállalja férfias erősségeit nőként is, vagy épp ellenkezőleg bátran viseli nőiségének adott helyzetben jelzés értékű sajátosságait.

A könyvklub aktív közönsége szélesre tárta a női szerepek tárházát, szélesebbre, mint azt talán sokan előzetesen sejtették volna. És egyértelműen kiderült, van még megosztani való, hasznos vélemény a témában, ami talán sokakat elindíthat egy kiegyensúlyozottabb élet felé.

(pár kép a beszélgetésekről itt: https://www.facebook.com/generalpress/posts/1003066399730516 ; a rendezvény 2016. április 23-án zajlott a Millenárison)