A női szerepek és jogok kibővítése mára már általános vitatéma a nyugati fejlett, vagy éppen fejlődő országokban. Svédországban most egyes politikusok úgy érzik, a férfiak jogait is fel kell zárkóztatni a nőkéhez.

Most olvastam az index hírében, hogy a svéd liberális párt fiatal szárnya olyan jogegyenlőségi kiterjesztésről szeretne vitázni, mely szerint „a terhesség 18. hetéig a férfi lemondhatna az apai jogokról és kötelezettségekről, így a gyermek megszületése után nem lenne kötelezhető eltartásra.” Azzal indokolják az ötletet, hogy amennyiben valaki „nem akar apa lenni, ő erről nem dönthet, míg az anya a valódi abortusz révén ezt megteheti.” Érdekes kérdésként tette fel a cikkíró a másik oldal ehhez kapcsolódó nézőpontját is, hogy vajon „mi legyen az apaság jogával, ha történetesen az anya nem akarja a gyereket.”

Egyértelmű, hogy ha már felmerül egy ilyen jogegyenlőtlenségi kérdés, azon minimum érdemes elgondolkodni, hogy támogatni, vagy kritizálni tudjuk a hallottakat.

Milyen férfiszerepek léteznek?

Lássuk, milyen férfiszerepeket ismer el ma egy demokratikus társadalmi berendezkedésű ország: (és itt ugyebár nem csak Svédországra szűkítem a kört)

• apai szerepkör, felelősség a családért, a gyermekért, a feleségért
• eltartói-karrierista szerepkör, amely szerint a férfi is önmegvalósít, szakmát tanul, pénzt keres
• férfi nemi kiteljesedés, a szexuális élet minőségi megélése, a saját férfiasság megismerése és kihasználása (értsd jól)
• gazdasági és politikai szerepvállalás, döntési jogkör, amely sokáig kizárólagos szerepköre volt a férfiaknak
• s legyen egy külön szerep, ahogyan a modern nőknél is külön említjük, az önfejlesztő személyiség élethosszig tartó folyamata (személyiségfejlődés és önismeret, sokrétű szerepvállalásra való nyitottság, rugalmas életszemlélet)

A fenti kérdés megértéséhez, és a vita racionalizálásához hozzátartozik a gender-elmélet megértése is tisztázása.

A társadalom elvárása a nemektől

A gender, mint a társadalmi nem, mely különféleképpen érinti és befolyásolja egy nő és férfi szerepeit, a társadalom által meghatározott jogait és elvárásait, ma már irtózatosan átpolitizált és hiszterizált témaként jelenik meg a médiában. Pedig a lényeg megértése nem egy agykutató képességeit igényli.

Egyszerűen arról van szó, hogy mit követel meg a társadalmi elvárás egy nőtől és mit egy férfitól, vagyis a nőiességre és férfiasságra utal.

Hosszabban kifejtve a szó jelentése: „társadalmi nem, azaz mindazon tulajdonságok, viselkedésformák és szerepek összessége, melyet a társadalom az egyéntől biológia neme folytán elvár.”  Ezek röviden a női vagy férfi szerepek, melyekhez a nemi sztereotípiák is kapcsolódnak.

Mik ezek az elvárt szerepek, vagy társadalmi sztereotip minták?

A nokert.hu összefoglaló cikke szerint például ezek a jellegzetességek: „A fiúk nem sírnak,” „a lányok kevésbé érdeklődnek a matematika, illetve a természettudományok iránt”, „a nők rosszabbul vezetnek autót”, „a férfiak hűtlenek”, „a nők feladata a család illetve párkapcsolat összetartása”, „a nők kevésbé alkalmasak vezetői munkakör betöltésére”, „a nőket inkább foglalkoztatja a külső megjelenésük, mint a férfiakat,” „a nők emocionálisak ill. intuitívak, a férfiak racionálisak”.

A gender-elmélet szerint, a nemi szerepek nem igazolhatók a testi adottságokkal és felépítéssel. Egy nő lehet vezető és anya és férfiasan agresszív is, míg egy férfi is lehet kitűnő és gyengéd apa, gyámoltalan anyám-asszony katonája, vagy önérvényesítő, esetleg elszállt művész és kreatív újító.

Mivel kis korban tanuljuk meg szüleinktől, vagy az oviban majd az iskolában, szocializációnk során, mitől vagyunk nőiesek vagy férfiasak, ezzel betagozódunk a társadalmi elvárások egyes skatulyáiba, ellenben abnormálisan másokká, deviánssá, kirekesztetté válhatunk.

A gender-elmélet azt hangsúlyozza, hogy a nők és férfiak csoportja rendkívül összetett halmaz, amelyben az egyéni különbségek a hangsúlyosak és „minden egyénnek joga van saját tulajdonságai, képességei mentén érvényesülni.”

Nem az egyes nemi szerepek kisajátításáról van szó tehát, hanem arról, hogy az egyének (nemiségen túl!) kiteljesedettebbek legyenek, tehát boldogabb nők és férfiak alkossanak egy társadalmat. A kiteljesedés a szerepek és elvárások rugalmasabb és nyitottabb szabályok közti vándorlást feltételezi.

Kiteljesedett emberek alkossanak egy társadalmat!

Nem mellékesen idézem a katolikus egyház álláspontját is a témában: „A gender fogalom mögé sorakozik sok pozitív kezdeményezés, amelyek a nők egyenjogúságáért vagy a homoszexuális hajlamú emberek hátrányos megkülönböztetése ellen küzdenek. Az ő alapvető célkitűzéseikkel minden humán és keresztény gondolkodású ember egyetérthet.” (http://www.karizmatikus.hu/hitvedelem/teveszme-kritika-oesszefoglalo-irasok/186-a-gender-ideologia.html )

S ezzel vissza is térek a fenti, svéd vitatémához: megértve a gender-elmélet nem elferdített lényegét és értelmét, részemről egyértelműen üdvözlendőnek tartom, ha felmerülnek ilyen és ehhez hasonló kérdések a közös gondolkodás elindítására. De azonnal vissza is utasítanám, ha a törvényalkotás önállóan venné a bátorságot ahhoz, hogy a fenti javaslatot szűk körű vita után jogszabályban rögzítse. Ahogyan a gender-témát is szakmai csoportok, egyházi körök egyaránt értelmezik és érteni próbálják, úgy az ilyen újszerű, de társadalmi szinten jelentős hatású kérdéseket is számtalan érdekcsoportnak és körnek kellene megvitatnia ahhoz, hogy valós válaszok születhessenek.

A társadalom egyes szereplőcsoportjai által választható, vagy éppen rákényszerített jogi aktusként megfogalmazott szereptorzítások soha nem a békés és kiteljesedő egyén (és társadalom) érdekeit szolgálják. A vita és a közös gondolkodás azonban előre visz.

Jó, hogy felmerülnek izgalmas kérdések, kategóriákat ledöntögető ötletek, amiről véleményt alkothatunk saját jólétünk, érdekeink és vágyaink szemszögéből.