Néha meg kell kongatni a vészharangot, kiáltani egy nagyot ahhoz, hogy észrevegye a kívülálló, a segítők is emberek! Egy jó szó, egy mosoly is elég.

Személyes hangú írásomat nem titkoltan azoknak a remek áldozatvállaló embereknek a sorsa, a mindennapjai ihlették, akikkel lépten-nyomon összefuthatsz te is.

• Balesetből és gondatlan orvosi hibából fakadóan sorsfordító állapotba kerülő barátaim minden nap azért a tyúklépésért küzdenek, hogy érezzenek, mozdítsanak pár milliméternyit a testük porcikáin. Őket nap mint nap mosollyal a küzdésre, szakmai és lelki támogatással a hitre és fejlődésre késztetik a gyógytornászok, az ergoterapeuták, az ápolók, a nővérek és orvosok. Egy közülük a gyógytornász Kata, akivel magam is azért beszélgettem el, mert egy kerekesszékbe jutott barátnőmet állította fel a lehetetlent nem ismerve. (itt olvashatod az interjút)
• De itt vannak maguk a sérült emberek, akik akár születésüktől fogva, akár baleset folytán olyan sajátos társaságba kerülnek, ahol önmaguk hite és ereje, bizakodó, optimista hozzáállása nélkül nem fejlődhetnének tovább. Ők egymást is segítik hangulatukkal, tapasztalataikkal. Poénkodnak a kerekesszékkel, erőnléti edzésekben hazudtolják meg a fizika törvényét és kinevetik a hitetleneket! Ők az igazi küzdők, akiknek minden napjuk a fentről és lentről szól! Kiszolgáltatottak, de nem hagyják el magukat. Ők azok, akik akadálymentes útvonaltervezőt készítenek saját maguk és társaik, sőt az egészséges, de kerekekkel is mozgó emberek részére! (pl. kismamák)
• És itt vannak a sportvezetők, a tanárok, akik nélkül egyetlen gyermek és felnőtt sem lenne ma az, aki! Amikor Judittal beszélgettem, aki parasportolókat edz és képviseli az érdekeiket, olyan új emberi minőség nyílt meg előttem, amivel ép emberként AZT hiszem, hogy keveset találkozom. (itt olvashatod a vele készült interjút) Pénztelenség, de elképesztő hit vezérli őket, mert az emberben, az emberi képességekben hisznek, aminek NINCS határa!
• És itt vannak az ápolók és nővérek, akik nélkül ez a lyukas egészségügyi rendszer darabjaira esne szét. Erika panaszkiáltása szívbemarkoló, DE nem azért, mert írna bármilyen meglepő dolgot, hanem, azért, mert MI az emberek nem akarjuk látni, érezni, – tisztelet a kivételnek, persze – hogy milyen fontos az Ő HITÜK SZAKMASZERETETÜK.
• No és a különféle szakorvosok, pszichológusok mitől lesznek hitelesek és hatékonyak, ha nincs viszonzás, nincs feltöltődés, csak folyamatos elvárás és teljesítéskényszer van?! Ugye, Orsolya is foglalkozhatna szabadidejében gombfocival, vagy kosárlabdával, de ő a koraszülött babáknak készít speciális horgolt ruhákat és inkubátorfészkeket. Vagy itt van Gyöngyvér, aki pszichológusként klinikán segíti a gyerekeket és szüleiket, hogy aztán blogjában a női szerepekről és a házasságról is hasznos infókat osszon meg a lelki nyugalmunk és épülésünk miatt.
• És nem feledném el azokat a szülőket, nagyszülőket és rokonokat, barátokat és segítő szervezeteket sem, akik mindent megtesznek sérült, beteg, vagy bármely problémával küzdő szerettükért! Ők magukban sírnak, csendben teszik a dolgukat, amíg bírják.
  Ilyen családokat segít például a Csodacsigaház (https://www.facebook.com/Csodacsigahaz/), ahol terápiás és egyéb fejlesztő programokkal, ingyenes szülőfórumokkal támogatják a központi idegrendszeri sérült gyerkőcök csodálatos fejlődését. Speciel, ez a szervezet, és mögötte az egyesületük az ápolási díj emeléséért lobbizott, s nagy eredményük az SDR-műtét rekordidő alatti (10 hónap) bevezetése Magyarországon, összefogva a szakemberekkel, döntéshozókkal.

 

Nem sorolom tovább, pedig még lehetne…

A fáradtság, a deperszonalizáció szíve joga bármelyikünknek. Van, aki magára zárja az ajtót, van, aki nem hagy esélyt a segítségnek. De MI, emberek, vegyük már észre, hogy a SEGÍTŐK értünk vannak, MI pedig ÉRTÜK!

Kölcsönös megbecsülés és tisztelet, egy mosoly, egy jó szó minden jó szándékú embernek kijár. És ha hibázik, ha nincs ereje a tőle elvárt maximumhoz, akkor nézzünk picit magunkba, és vegyük észre a feladat súlyát. És vegyük észre a feladat mögött az embert is.

Bartos Erika például gyerekkönyvszerzőként szintén belátta, hogy a segítő szakmákról már a pici gyerekekeit is informálni kell, a maguk módján. Mert az élet része a segítség, a fájdalom, a hiba, a másság, az empátia és a tisztelet.

 

Segítők! Köszönöm, hogy vagytok!