Mennyire testre szabottak a vágyaid?
Rádöbbentem, miért és pontosan hol mennek tönkre a baráti és párkapcsolatok, miért siklanak ki a házasságok, és mitől érezheted magad sikertelennek, depressziósnak.
Ritka pillanat, amikor olyan mondatokat, vagy elemzést hallok-olvasok, amitől úgy érzem megvilágosodom egy adott témában. Ez történt velem most. Egyetlen mondat helyretett bennem számtalan olyan kérdést, amire eddig részválaszaim voltak, s amiket ezért csak kisebb sikerekkel tudtam megoldani. Éppen ezért volt nehéz segíteni másoknak is, ha hasonló miértekkel kerestek meg.
Nemrég közzétettem itt az örömmorzsák posztomban azokat a fontos idézeteket, amikre egyes emberek – én is sokszor – hagyatkozhatom, ha jobb kedvre akarjuk magunkat deríteni. Persze ezek a hasznos és okos idézetek csak hangulatjavítónak alkalmasak, gyakorlati értelemben nem sokat segítenek az élet problémáinak megoldásában.
Nem csoda, ha a konfliktusokkal teli és türelmetlenül felgyorsult életünkben én is pszichológusok, és egyéb szakemberektől várom a hathatós megoldási tippeket, amivel könnyebb, amivel biztosabb a JÓ eredmény elérése. Erre mondta nekem legutóbb a pszichológus beszélgetőpartnerem, hogy előbb fel kell ismerni a személyes, saját határainkat, majd ahhoz igazítva tudunk boldogabb, sikeresebb életet (párkapcsolatot, házasságot is) élni.
Sajnos, nagyon is jellemző manapság, hogy a cikkeim között a legolvasottabbak egyike az 5 leggyakoribb válóok című poszt, amiből az is kitűnik, valamit nagyon rosszul csinálunk a kapcsolatainkban. De az eddig nem volt egyértelmű számomra, HOL és MIÉRT siklik ki egy reményekkel telinek indult emberi viszony. No és, hogy MIVEL és HOGYAN lehetne ezt megelőzni?
A válasz: “A megfelelő, jó helyre kell pozicionálni az igényeket!”
Egy pszichiáter mondta ki ezt az alapgondolatot, amit – szerintem – már iskolában tanítani kellene a hatékony és sikeres kapcsolatépítés eléréséért!
Hogy mit jelent ez a megfelelő pozicionálás a hétköznapok kapcsolataiban? Egyszerű: a megfogalmazott vágyaidat, öröm-igényeidet a megfelelő ember felé kell kommunikálnod ahhoz, hogy valóban célt érj.
- Nem véletlen, ha két ellenkező nemű ember szeretet nyelve teljesen különböző. Már csak a nemiség és biológiai adottság okán sem várhatjuk el folyton a másik féltől, hogy ÉRTSE és megértse a hirtelen jött igényeinket. Én sem akarok folyton meccset nézni a tévében, ahogyan a párom sem nyitott a kosztümös, romantikus Büszkeség és balítélet szerű filmekre olyan mértékben, mint ahogyan én azt (el)várnám.
- Hiába igénylem minden nap az olthatatlan olvasási vágyam kielégítését, ha a csekkbefizetéstől kezdve, gyereknevelésen és logisztikázásokon túl a munkára kell összpontosítanom reggel 9 és délután 5 között a figyelmemet. Ezért fizetnek, ezt kell tennem, függetlenül a vágyaimtól és egyéni igényeimtől.
- Remek dolog, ha megtervezem saját igényem alapján a következő heti tornarendemet (vagy mondhatnám a takarítást, a baráti találkozókat, az ügyes-bajos szervezni való tennivalókat, bevásárlást stb), de totális frusztrációt érzek, ha mások ebbe belerondítanak. (a saját igényeikhez igazodva, természetesen)
- És nem véletlenül szakadnak meg a kapcsolatok a kommunikáció hiánya, az agresszió, vagy akár az anyagi ellentétek miatt, ha valójában a saját igényeinket nem megfelelően szabjuk saját magunkra és akarjuk szabni a másik félre. És egyáltalán nem mindegy, melyik felet milyen ruhával akarjuk felöltöztetni, ha már a szabás-varrás metaforát használom.
A kulcsa tehát a normális és kiegyensúlyozott kapcsolatoknak a megfelelő “szabásminta” elkészítése.
- Ha tudom, hogy a férjem nem nyitott a romantikus filmekre, akkor ne azon bosszankodjam, hogy már megint nemet fog mondani a közös mozizásra, hanem inkább keressem meg az igényemhez passzoló, megfelelő társat, egy barátnőt. Közös igény, közös sikerélmény, és nincs kozmás háttérérzet. A párkapcsolatunk is sértetlen marad. 😉
- Ha tudom, hogy a munkámban tudom legsikeresebben kifejezni a mostani képességeimet, onnan kapom a pozitív visszajelzéseket, értékelik anyagilag és szóban is a teljesítményemet, akkor nem célszerű álságosan két másik szerepet még magamra erőltetni. (konyhatündérnek, vagy éppen a legtökéletesebb anyának lenni)
Ebből az erőlködésből sem én, sem a körülöttem élők nem profitálhatnak semmilyen módon. (a női szerepek halmozásáról írtam itt nemrég: https://nofejleszto.cafeblog.hu/2015/07/23/nem-eleg-egy-noi-szerep/)
Ugye nem kell sorolnom tovább?!
Te mennyire szabtad már magadra és másokra saját vágyaidat? Kivel – mit szeretsz a legjobban csinálni? Mitől és miben jó partnered a barátnőd, a férjed, a főnököd, a gyermeked, a kollégád, az anyukád?
Keresd meg a saját válaszaidat!