Egy 92 éves, vak hölgy bölcs életszemlélete járja be az internetet mostanában. Van mit tanulnunk tőle!

Egy idősek otthonában dolgozó asszony mesélte el a lenti történetet, és tette közzé a közösségi oldalon, hogy sokakhoz eljusson ez az egyszerű, de bölcs életszemlélet.

Az egyik munkanapon egy 92 éves, vékony, törékeny és büszke kis hölgy jelent meg az otthonban, mint új lakó. A hölgy tip-top kinézete elsőre nem volt meglepő senkinek. Míg ki nem derült, hogy a hölgy szinte teljesen vak.

Több órán át türelmesen várakozott az előcsarnokban, s aztán kedves mosollyal és köszönettel nyugtázta, amikor az ápolónő megjelent a hírrel, hogy kész a szobája. Annyit kért csupán, hogy segítsen a liftig elvezetni, majd mesélje el neki, hogy milyen a szoba berendezése. Ekkor mesélte el a hölgy, hogy minden reggel nyolc órakor felöltözik, megfésüli és elrendezi a haját, kisminkeli magát. Minden nap, azóta is, amióta vak.
Mivel a férje 70 éves korában, nemrégiben elhunyt, ő maga szükségesnek érezte, hogy egy otthonba költözzön. Ezért van most itt.

A nővér pontosan megértette, hogy a hölgynek milyen fontos lehet ezek után a szoba precíz leírása: így aprólékosan elmesélt mindent, mi hol és hogyan található a szobában, hogy néz ki. Még a lapfüggönyt is elmesélte, amivel az ablakot sötétítették be. Az idős hölgy olyan lelkesen mondta erre, hogy “Imádja ezt!”, mintha csak egy nyolcéves kislánynak mutattak volna meg egy kiskutyát.

A lelkesedésre a nővérke azt felelte meglepetten, hogy “Sajnálom, Mrs Jones, hogy valójában nem láthatja a szobát.”

Erre az idős hölgy a lehető legtermészetesebben ezt válaszolta:

” Semmi gond, kedves. Én már előre eldöntöttem, hogy a szoba gyönyörű lesz és tetszeni fog. Tudja, ez csak egy előzetes döntés kérdése. Akár tetszik a szoba, akár nem, az nem attól függ, hogy milyen bútorokkal van berendezve, hanem attól, hogy én mit akarok gondolni magamban, a fejemben. Én úgy döntöttem, hogy szeretni fogom. És minden reggel, amikor felébredek, inkább így döntök.

Minden reggel van egy választási lehetőségem: eltölthetem a napot az ágyamban azon elmélkedve, hogy milyen nehéz helyzetben vagyok, hogy nem látok, hogy a testem nem úgy működik, ahogyan szeretném. Vagy dönthetek úgy is, hogy kikelek az ágyból, és hálás vagyok minden új napért, ami ajándék számomra. Nem látok, de amíg a szemem nyitva tarthatom, minden egyes pillanatra összpontosítani tudok és boldog emlékeket gyűjthetek.

Tudja, az öregség olyan, mint egy bankszámla, amit ráteszel, azt veheted vissza. Szóval, azt tanácsolom neked, hogy tegyél be sok boldogság-pillanatot a bankszámládra az emlékeidből.

És egy mosollyal még hozzátette: “Ne feledje, az öt egyszerű szabályt, amitől boldog lehet az életben:

1. Szabadítsa meg a szívét a gyűlölettől.
2. Szabadítsa meg az elméjét az aggodalmaktól.
3. Éljen egyszerűen.
4. Adjon többet.
5. Kérjen kevesebbet.

Én köszönöm Önnek, hogy segített nekem új morzsákkal megtölteni az “emlék-bankszámlámat”!

***

(az íráshoz felhasznált kép illusztráció)