Nálad mik a fő szempontok a párkeresés során? A külső és belső értékek milyen arányban befolyásolják a döntéseidet? Őszinteség kontra szépség? Körbenéztem, mi alapján igyekszik eligazodni a kor fiatalja, középkorú útkeresője.

 

Határozottság, őszinteség, humor, vonzó külső: ezek a leggyakrabban megjelenő értékszempontok, melyek alapján a fórumok írói és olvasói a párkapcsolatokat súlyozzák. Nem sokan teszik fel a fő kérdést, mégis minden társkereső iroda és online adatbázis adatlapján olvasható kérdésként: milyen preferenciáid vannak külsőleg és belsőleg a másik féllel szemben? Az alapkérdés itt az, mik is azok az értékek, melyek manapság igazodási pontot jelentenek a többség számára. Vannak egyáltalán általános értékek, melyekkel skatulyákba rendezhetjük a tömeget? Kellenek ilyen értékek, amik segíthetnek a választásokban, döntésekben?

Gonosz módon a kérdéseimben benne vannak a saját válaszaim is. Igen, úgy gondolom, közhely vagy sem, de értékcsökkent világban élünk, ami nem sok támpontot ad az önmagát kereső, bizonytalankodó embereknek nap mint nap. Mégsem mondhatjuk ki, hogy nem léteznek olyan hétköznapi normák, többségében elfogadott értékek, melyek nem segíthetnek ki bárkit egy bizonytalan helyzetben ideiglenesen. De hangsúlyozom: ideiglenesen.

Amikor még kislány voltam…

Akkoriban azokat a szépirodalmi műveket kellett kötelezőként elolvasni, amelyek elsősorban közösségi szellemről, kasztrendszerekről (értsd egymás alá rendelt társadalmi osztályokról), apai hatalomgyakorlásról és tekintélytiszteletről, szakmai alázatról, szeretetmentes gazdasági alapokon nyugvó kapcsolatokról, jogtiszteletről szóltak.

A jó elnyerte jutalmát, ha valóban igaz emberként végigjárta a világ próbatételeit, s a rossz megbűnhődött, mert nem látta be igazságtalan és erkölcstelen igényeit más embertársával szemben. Mesének tűnik? Pedig egy ilyen lebutított, tompa világ vett minket körbe akkor, amikor mások által – kiváltságos kevesek – támasztott érték- és szabályrendszerek között élhettük mindennapjainkat, választhattuk meg munkánkat, párunkat, életünk kiugró kis történéseit.

Amikor felnőttünk, felelősséget vállaltunk tetteinkért

Azzal, hogy kinyílt a világ körülöttünk, kinyílt a tudatunk és az értékrendszerek, szabályok varianciája bőségtálként hevert előttünk. Nehéz azzal a helyzettel mit kezdeni, ami a felnőtté válás folyamatát jelenti. Amikor felnövünk, felelősséget vállalunk magunkért, tetteinkért, szabálykövetésünkért, kultúránkért, választott értékrendjeinkért. Baromi nagy munka ez a folyamat, amit sokan meg szeretnének spórolni. Szeretnénk talán kész recepteket kapni a tökéletes értékek mentén élő szuperemberektől? Milyen arányban fontos súlyozni a külső és belső értékeket?

A felnőtté válás szabadsága mára már adott számunkra. Szabadon dönthetjük el, saját külső értékeinkhez mely külső értékeket tartjuk a leginkább szerencsének, passzolónak és miért. Hihetünk a véletlenek vonzásában, vagy az isteni útmutatásokban. Hihetjük, hogy az ellentétek vonzzák egymást, vagy épp nevethetünk ezen a hozzáálláson.

Minden felnőtt ember önmegismerése folyamatos, mert időről-időre változunk magunk is. Új értékekkel szembesülünk a mindennapokban, melyek visszataszítóak, vagy épp követendőek, szimpatikusak számunkra az adott helyzetben. Ezek alakítják az én-tudatunkat és fejlesztik önértékelésünket.

Önbecsülésünk akkor állhat biztosabb alapokon, ha időről-időre megállunk és szembenézünk a hosszú távon bennünk rejlő (hordozott, magunkba épített) értékeinkkel. Mert azok az igazi értékek számunkra, melyek az idők során sem koptak meg. Ha évek alatt hozzászoktunk például a külsőségek fontosságához, környezetünket, barátainkat ez alapján határozzuk meg és választjuk magunk köré újra és újra. Amennyiben a legfontosabb értékeink a vallási tanítások, melyeket rendszeresen követünk és ismételünk napi gyakorlatban is, eszünkbe sem jut a kívülálló, egocentrikus világszemlélet, nem érint meg minket, hiszen stabil értékek mentén éljük meg a saját valóságunkat. Ha a belső értékek közül a csendes visszafogott elgondolkozás a magunk lételeme, akkor hiába rángatna ki minket hangos tömeg egy erkélyre szónoknak, sosem vállalnánk a feladatot.

Ha valaki nyitott és kereső állapotban van éppen, az is rendelkezik alapvetően önbefolyásoló, mély értékekkel, értékrenddel, melyet szüleitől, kedvenc tanáraitól, fontos párkapcsolati tagoktól, vagy éppen saját gyakorlati életéből nyert el korábban. A kérdéses helyzetekben alapvetően aszerint döntünk majd, aszerint indulunk el egy adott úton, hogy ezek a belső, mélyen belénk plántált értékek mi felé tolnak minket. (pl. magányos harcosok leszünk, vagy társ és közösségkeresőként bolyongunk)

Ezek az értékek lehetnek tanult és ösztönösen (közérthetőbben temperamentumosan) bennünk rejlő tulajdonságok, világnézeti és vallási dogmák, szabályok és törvények, kulturális hatások, közösségi normák stb.

Válaszd a szíved szerinti értékeket, hogy biztosan ne csalódhass az eredményben!