Szalghári Éva több betegségén keresztül tanulta meg, milyen sorsfordító maga az élet. Állatorvos szeretett volna lenni, mégis mára sikeres online marketing szakember lett. Férfias szakmát talált, de saját véleménye szerint ebben a körben elismerik az eredményeket és a teljesítményt. Aki itt nem naprakész, az nem létezik. Beszéltünk feladatokról, terhekről, álmokról és kudarckezelésről, és persze örömöt és motivációt adó hobbikról, önfejlesztésről.

Nőfejlesztő: Minden azzal kezdünk, hogy a nagy fordulópontokról faggatlak titeket. Neked is volt jó pár.
Szalghári Éva: Általános iskolás koromban, mivel pici gyerekkorom óta rajongtam az állatokért, állatorvos szerettem volna lenni. Biológiából mindig is jó voltam, így adta magát ez a szakma. A hatodik és hetedik osztály közötti nyári szünetben (1993-ban) volt egy kis balesetem, leestem a lépcsőről és csúnyán összetörtem a jobb térdem. Nem igazán akart helyrejönni, ezért több hónapos rehabilitáción kellett részt vennem. Emiatt pályaválasztási tanácsadásra kellett mennem nyolcadikban, akik a térdem miatt eltanácsoltak az állatorvosi pályától.

2007-ben szintén egy betegség fordított az életemen, miután felépültem, új életet kezdtem. Jött az új év, 2008, ami új munkahelyet, új várost, Debrecent és önálló életet hozott. Ez az időszak sokat formált a személyiségemen, saját lábamra álltam egy idegen környezetben, ahol kezdetben csak néhány ismerősöm volt.

2011-ben, miután visszatértem szülővárosomba, Miskolcra, külsősként dolgoztam tovább a debreceni munkahelyemnek. Mivel volt még szabad kapacitásom, keresgéltem még külsős munkákat. Így hozott össze a sors Nyeste Gáborral, az fps webügynökség ügyvezetőjével és egyik tulajdonosával, akivel egy projekt kapcsán elkezdtünk együtt dolgozni. Két hónap közös munka után egyik nap csörgött a telefonom, és Gábor felajánlott egy online marketinges pozíciót az fps-nél. Ugyan kivártam a gondolkodási időt, de rögtön tudtam, hogy ez nekem való feladat, azóta is együtt dolgozunk.

Nőfejlesztő: Az informatikát mikor kezdted el tanulni, valaki irányított afelé, vagy teljesen magadtól jött az ötlet?
Szalghári Éva: Általános iskolából biológia szakon szerettem volna továbbtanulni annak ellenére, hogy az állatorvosi pályától eltanácsoltak. A sors sem akarta, hogy ez teljesüljön, ugyanis hajszál híján, de nem vettek fel a kiválasztott iskolába. Ezután általános tagozatú gimnáziumi osztályban tanultam tovább, ahol harmadik-negyedik évfolyamon lehetőség volt plusz informatikát tanulni, amiből az érettségi után OKJ-s vizsgát tettem. A két év alatt annyira megtetszett, hogy főiskolán is hasonló területet kerestem. Így jelentkeztem Egerbe könyvtár-informatika szakra, ahová rögtön fel is vettek.

Nőfejlesztő: A hivatásod és amivel jelenleg foglalkozol folyton változó tudomány: ez az, ami inspirál? Vagy mi az, ami motivál a munkádban?

Szalghári Éva:  Jelenleg online marketinggel foglalkozom, ami elég sok területet foglal magában. Én elsősorban keresőoptimalizálással, PPC hirdetésekkel, EDM kampányok tervezésével és kivitelezésével foglalkozom. Mindhárom részterület elég gyorsan fejlődik, a keresőoptimalizálás a legdinamikusabban. Ebben csak akkor lehetsz sikeres, ha naprakész tudással rendelkezel a keresők által használt algoritmusok működéséről. Ez motivációt ad a folyamatos tanulásra, az újdonságok kipróbálására.

Ezen a területen tényleg igaz a mondás: aki kimarad, lemarad. Ez a folyamatos információszerzés egyfajta biztonságot is ad, mert amíg lépést tudok tartani a szakma fejlődésével, addig maximálisan el fogom tudni látni a feladataimat.

Egy-egy olyan feladat, ami szakmailag kihívást jelent és meg tudom oldani hihetetlen energiákat szabadít fel és nagyon jó érzés, hogy igen, meg tudtam csinálni.

Nőfejlesztő: Ha valami ilyen változó, az biztos rejt magában buktatókat. Hogyan éled meg a kudarcokat és a változást magad körül?

Szalghári Éva: A kudarcokat sajnos elég nehezen élem meg. Attól függően, mennyire érintett meg, néhány órától akár egy-két hétig is képes vagyok rágódni rajta, mire le tudom zárni, el tudom engedni és továbblépek. Szerencsére ritkán vannak nagyobb kudarcaim.

A változásokat alapvetően pozitívan élem meg, az más dolog. Akkor szoktam elbizonytalanodni, ha egyszerre több életterületemen párhuzamosan zajlanak változások, nehezen viselem, ha nincs egyetlen fix pont sem az életemben. De ezzel szerintem nem vagyok egyedül.

“Ő lökött meg a szikláról, hogy a korlátaimat átlépve elkezdjek repülni.”

Nőfejlesztő: Te egyébként sikeresnek érzed magad a saját területeden? Vagy mit jelent a siker egyáltalán ebben a változó szakmában?

Szalghári Éva: Mivel eléggé maximalista típus vagyok, önmagamtól sosem fogom azt mondani, hogy sikeres vagyok, mivel pontosan tudom, hogy hol vannak még hiányosságaim, mi mindent kellene még tudni ahhoz, hogy tényleg sikeresnek tekintem magam.

Viszont ha a környezetem, a szakmai visszajelzéseket veszem alapul, hogy olvassák és megosztják a blogposztjaimat, hogy hívnak konferenciákra, egyéb szakmai rendezvényekre előadni, hogy úgy keresi meg a céget egy ügyfél, hogy velem szeretne dolgozni, akkor elmondhatom, hogy valamit letettem már az asztalra és ezt sikernek tekinthetem.

Ebben a szakmában a sikeresség mérőfoka az eredményesség. Mivel mindent mérünk, a számokból pillanatok alatt kiolvashatók az eredmények. Szerintem fontos a szakmai hitelesség is ahhoz, hogy valaki sikeres legyen.

Anno, amikor idekerültem az fps-hez, Kolozsi István (az fps másik tulajdonosa) biztatott arra, hogy kezdjek el blogposztokat írni, illetve arra is, hogy tartsak előadásokat. A blogírás eleinte nagyobb teher volt, mint élvezet, aztán a harmadik-negyedik poszt után, miután jöttek a visszajelzések kaptam rá igazán az ízére. Ő lökött meg a szikláról, hogy a korlátaimat átlépve elkezdjek repülni.

Nőfejlesztő: Az egyéni, vagy a csapatmunkában teljesedsz ki?

Szalghári Éva: Igazából mindkettőben. Vannak a munkámnak olyan részei, ahol – mint egy bozótharcos – egyedül küzdöm végig magam a folyamatokon, és a végén jó érzéssel tölt el, hogy igen, megcsináltam.

Viszont a legtöbb feladatot sokkal jobban szeretem csapatban végezni, mert mindig jön egy olyan ötlet, egy olyan vélemény, egy szikra, amivel több és jobb lesz az, mint amit valaki egyedül végezne.

Nőfejlesztő: Az egészségi állapotod alakulása sokszor közbeszólt már az életedben. Mennyiben gátolt az előrejutásban, vagy esetleg mire tanított meg az újabb és újabb betegség?

Szalghári Éva: Néhány éve erős derékfájás tört rám, amivel kénytelen voltam orvoshoz fordulni. Ekkor derült ki, hogy gerincsérvem van. Eleinte nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet, jártam fizikoterápiára, gyógytornára, beszedtem a felírt gyógyszert, és szépen elmúlt a fájdalom. Aztán újra és újra előjött a fájdalom, ami már olyan méreteket öltött, hogy napokig feküdtem, mert moccanni se bírtam. Ekkor döbbentem rá, hogy gyakorlatilag a munkám áldozata vagyok, a rengeteg ülés és mozgásszegény életmód vezetett idáig.

Még Debrecenben találtam egy gyógytornászt, Földi Gyulát, aki megtanított együtt élni a gerincsérvemmel. Megmutatta, hogyan tudom a hétköznapokban védeni a gerincemet, hogyan álljak, üljek, feküdjek, hajoljak, emeljek, mozogjak, hogy tünetmentes legyek. Azóta minden nap tornázom, hetente háromszor járok személyi edzőhöz, Tóth Judithoz, aki az állapotomnak megfelelően edz és erősít.

A gerincsérv iszonyatos önuralomra és türelemre tanított. Pontosan tudom, mennyire fontos a rendszeres mozgás, mert ha kimarad, érezhetően romlik az állapotom. Amikor fájdalmas periódusban vagyok, akkor igencsak szükségem van a türelemre. A betegség időnként eléggé kiszolgáltatottá tesz, amikor pl. nem tudom bekötni a cipőmet, vagy egyedül felvenni a nadrágot, ezt nagyon rosszul viselem. Talán emiatt is van bennem egy kis konokság, hogy amikor már nagyon a korlátaim szélét súrolom valamiben, nagyon nehezen kérek segítséget, inkább kínlódom egyedül (egy darabig).

A problémámhoz egyébként nagyon jól állt hozzá a munkahelyem is, Gábor és István maximálisan támogatnak, ha kell, dolgozhatok otthonról, eljárhatok kezelésre, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Így nem kell ilyenkor táppénzre mennem, attól, hogy fekszem otthon, még tudok dolgozni.

Nőfejlesztő:  Szerinted a szakmád mennyire nyitott a nők számára? (Hasonló esélyekkel indulsz te egy feladatért, mint egy srác kollégád?)

Szalghári Éva:  Ebben a szakmában jóval több férfi dolgozik, mint nő, így, mint általában más területeken is egy nőnek többet kell teljesítenie ahhoz, hogy elismerjék. Egy állásinterjún viszont én úgy látom, nagyjából azonos esélyekkel indul egy nő egy férfival szemben, az eredmények nagyobb súlyt nyomnak a latban, mint a nemiség.

Talán azért is van kevesebb nő ebben a szakmában, mert mint korábban már említettem, gyorsan fejlődik a szakma, naprakésznek kell lenni ahhoz, hogy érvényesülni lehessen, családos nőként kevesebb idő jut az önképzésre, mint a férfiaknak.

Nőfejlesztő: Helyben is vagyunk. Szerinted mennyire összeegyeztethetők egyéb női szerepek manapság a karrierrel?

Szalghári Éva: Szerintem ez hozzáállás kérdése. Ha egy nő meg szeretne felelni több női szerepnek is egyszerre, meg fogja találni a lehetőséget arra, hogy helyt álljon minden területen. Gyerekek mellett is lehet karriert építeni, vagy család mellett is lehet tanulni.

Nőfejlesztő: Téged mi kapcsol ki, mi tölt fel?
Szalghári Éva: Minden olyan tevékenység, amihez nem kell számítógép és internet. Nagyon szeretek kertészkedni, nyáron a kertben, télen a szobában. Van egy németjuhász kutyusom, Zénó, ő is igényli, hogy foglalkozzak vele.

Szeretek biciklizni, kirándulni, olvasni. Nyáron nevelgetem a kaktuszaimat, melyek szebbnél szebb virágokkal hálálják meg a gondoskodást.

*

Éva okosságokkal teli blogját itt találod: http://blog.fps.hu/tagged/szalgharie