Gálné Dignisz Éva, az Év Bortermelője lett 2013-ban. Elsőként a hölgyek közül nyerhette el ezt az elismerést. De engem a férfias szakma mellett Éva nőiessége érdekelt. Beszélgettünk sikerekről és motivációról, s arról, miként szerettek bele gyermekei is a bor és szőlő világába.

Nőfejlesztő: Hogyan jutott el az utóbbi évek sikereiig, tud említeni három fontos fordulópontot, ami a szakmáját nagyban meghatározta?

Gálné Dignisz Éva: Az egyik fordulópont, amikor szőlész szakra jelentkeztem az egyetemre, de a borász szakra vettek fel; a másik, amikor megismertem az egyetemen a leendő férjemet akinek szőlész a szakmája, majd együtt kerültünk Szigetcsépre, és azóta is együtt dolgozunk; a harmadik pedig, amikor eldöntöttük, hogy saját pincészetet hozunk létre és megvásároltuk a mai pincészetként szolgáló romos épületet, amelyet 2002-ben felújítottunk.

Nőfejlesztő: És miért választotta a szőlészetet, amikor továbbtanult? Volt a családban, aki efelé ösztönözte?

Gálné Dignisz Éva: Biológia szakra jártam középiskolába, több pálya is eszembe jutott ekkor. Tanárnak vagy orvosnak készültem, de a fizikával nem igazán szerettem foglalkozni, ezért édesapám nagy örömére a Kertészeti Egyetemre jelentkeztem. Édesapám szakmája esztergályos volt, de talán sváb származása miatt is, hobbiként szőlészkedett és borászkodott, így az ő álmát is megvalósítottam. Jó érzéke volt a borkészítéshez. Volt otthon, Érden és Alsóörsön is szőlőnk, így gyakorlatilag már az egyetem előtt „belenőttem ezekbe a feladatokba”.

Nincs más szakmám emellett, élelmiszeripari mérnök-borászként végeztem az egyetemen, és azóta is ezzel foglalkozom.

Nőfejlesztő: A borász szakma kissé elférfiasodott. Hogyan vívta ki, hogy nőként, tanult emberként az elsők közé kerülhessen?

Gálné Dignisz Éva: Való igaz, hogy eléggé elférfiasodott a borászat, a női évfolyamtársaim közül sem sokan maradtunk a szakmában, de azért hál’Istennek ma már egyre több kiváló női borász kerül előtérbe, és kezdi megtörni a „férfiuralmat”. Úgy látom, lassacskán kezd megváltozni ez az arány, és a hölgyek is egyre inkább jelen vannak a szakmában, nem is akármilyen sikerekkel.

Nekem nagy szerencsém volt, mivel a férjem szőlész, így együtt építhettük fel a pincészetünket, miután ő (immár 20 éve) megalapította a cégünket és eltelepített 60 hektár szőlőt. Ehhez az ő bátorsága kellett, hogy bele merjünk vágni a saját cég létrehozásába, és mindemellett kiváló szakember, így nekem már könnyebb dolgom van, hiszen a legjobb minőségű alapanyag érkezik a pincébe.

Ezenkívül úgy érzem, nagyon sok munkára, folyamatos fejlődésre, precizitásra és szakmai alázatra volt szükség ennek a díjnak az elnyeréséhez.

Továbbá az is segített, hogy soha nem munkának tekintettem a borászatot, hanem a férjemmel mindig szívvel-lélekkel dolgoztunk. Boldog vagyok, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek.

Nőfejlesztő: Az Év bortermelője díj, vagy úgy általában mi számít Önnek sikernek?

Gálné Dignisz Éva: Ez a díj földöntúli sikerélményt okozott, az egész családunknak, mivel csapatmunka eredménye. De siker számomra egy kiemelkedő borversenyeredmény, vagy az is, ha látom, tetszik a borunk.

Sikerélményt nyújt az is családanyaként, ha például ízlik a főztöm, és természetesen az egyik legnagyobb örömem az, hogy mindkét gyermekem a családi cégnél dolgozik, holott soha nem mondtuk nekik, hogy ezt kellene folytatniuk. Nagyon szeretik a munkájukat, ők is olyan fanatikusak, mint mi.
És mindemellett az ő tanulmányi-szakmai-magánéleti sikereik a legfontosabbak számomra.

Nőfejlesztő: Ezek szerint Önt a szakmája, hivatása motiválja a legjobban?

Gálné Dignisz Éva: Igen, az imént említett sikerélmények elérése motivál elsősorban.  Szeretném mindig a lehető legszebb bort elkészíteni, kihozni a legtöbbet az évjáratból, erre mindig sarkall az is, ha szép hazai és nemzetközi érmeket nyerünk el, vagy ha látom egy kóstoló arcán, mennyire ízlik neki a borunk.

Motivál, hogy egyre szebbet teremtsünk, mindig fejlődjünk, ez vonatkozik a borra, a borházra és az ültetvényekre egyaránt.

Nőfejlesztő: Családi élet és számos női szerep megosztása a mindennapokban; sok lemondással járhat ez is, az is. Mennyiben érzi nehéznek-könnyűnek a női szerepek jelenkori átalakulását, hogyan kezeli a különféle elvárásokat a mindennapokban?

Gálné Dignisz Éva: Talán ezt érzem a legnehezebb tényezőnek a munkám során, összeegyeztetni a női szerepeimet a munkámmal.

A legnagyobb nehézséget az időfaktor okozza… Sokszor lelkiismeretfurdalásom van, hogy amikor lenne egy szabad esténk vagy hétvégénk a családdal, akkor is valamilyen rendezvényre kell mennem. Sokszor zavar, ha nem fért az időmbe a nagytakarítás vagy a főzés. Ez sajnos (vagy nem sajnos), de nem olyan munka, hogy napi fix órát dolgozunk, és 17 órakor bezárjuk az ajtót és hazamegyünk. Nehéz szabadidőt találni mellette és megállj-t parancsolni saját magunknak.

Ezt a „problémát” igyekszünk úgy kezelni, hogy vasárnapra általában nem vállalunk semmit.
Nagyfokú toleranciát igényel mindenkitől ez az életforma, a családból egyikünknek sincs túl sok szabadideje, de az a szerencse, hogy mindegyikünk szívvel-lélekkel dolgozik és így nem érezzük tehernek.

Ha pedig visszamegyek az időben, hogy a kérdésre válaszoljak: amikor a gyerekeink kicsik voltak, a szüleim rengeteget segítettek nekünk, szüreti időszakban át is vállalták őket, vagyis az iskolakezdés hónapját mindig náluk töltötték, így mi a férjemmel nyugodtan tudtunk dolgozni akár éjjelig, hiszen tudtuk, a gyerekek jó kezekben vannak.

Nőfejlesztő: Hogyan kezeli a kudarcokat, mi számíthat kudarcnak az Ön életében?

Gálné Dignisz Éva: Úgy gondolom, viszonylag jól kezelem a kudarcokat, persze azt nem mondom, hogy meg sem érintenek. Például kudarcnak számít, ha egy borunk, amely nekünk nagyon tetszik, nem ér el érmet, vagy nem olyan érmet ér el egy versenyen, mint amire titkon számítottunk.

Kudarchelyzetekben igyekszünk a történések pozitív oldalára koncentrálni és mihamarabb túllépni a csalódásokon, nem rágódni rajta, hiszen azzal csak ártunk magunknak. Ezért is jó, hogy a családból mind a négyen együtt dolgozunk, így tudjuk egymást segíteni a túllendülésben.

Nőfejlesztő: Remek dolog lehet, ha az ember hivatása, szakmája, sőt családi élete is egybeforr. De mivel és hogyan piheni ki magát, mivel töltődik fel?

Gálné Dignisz Éva: Olvasással, egy jó filmmel, de feltölt az is, amikor elkísérem a férjem egy vadászatra és sétálunk az erdőben. Nagyon szeretek termálfürdőbe is járni és természetesen utazni.

Nőfejlesztő: Szeret előre tervezni? Mi várható a saját szőlészetükben, vagy egyéb területen a következő pár évben?

Gálné Dignisz Éva: Ami a közeli terveket illeti, még tart a szüret sok adminisztrációs munkája, emellett lassan nálunk is kész lesznek az új borok, azokat fogjuk palackozni, illetve éppen építkezünk: a borház mellett lesz egy új palackozó- és raktárhelyiségünk, gépszínünk és majd a későbbiekben szeretnénk egy hagyományos földalatti kis pincét és borüzletet is.

És egy távoli álmunk pedig, ha úgy alakul az életünk, a balaton-felvidéki szőlőinknél is egy kis feldolgozó és vendégfogadó pincét építeni…

*

A Gál Szőlőbirtok és Pincészet honlapja: http://www.galpinceszet.hu/

A nagyobb versenyeken elért eredmények listája: http://www.galpinceszet.hu/index.php?l=hu&p=awards