Hogy  a fél ország (a nőnemű fele) ismeri, az nem kétséges. Hogy több ezren előrendelik a legfrissebb könyvét  – apropó MOST jelenik meg a legújabb sztori, a November lánya! – saját kiadójától, az már a siker netovábbja. Fejős Éva saját történetét is megírta egyik regényében, miközben számtalan visszajelzés alapján más nők sorsára is befolyással bírt. De mi van a rendkívül közvetlen, optimista és őszinte nő álarca mögött, hogyan kezeli a kudarcos helyzeteket, mi motiválja, miért ír és miért hisz önmagában, milyen női szerepek állnak tőle távol, többek között erről beszélgettünk itt a neten, az újraindult Sikeres NŐK sorozatomban.

Azt hittem Fejős Éva folyton úton van, megközelíthetetlen magasságokban jár, átvitt értelemben is. Nos, csak az egyik részében tévedtem a dolognak. Épp Párizsból jelzett vissza, kábé azonnal készségesen és kedvesen elfogadta az interjúfelkérést, s aztán mindent elmondott, amire valóban kíváncsi voltam. Lelkesítően pozitivista hozzáállása annyira átsütött minden válaszából, hogy kénytelen voltam az összes szkepticizmusomat félretenni vele szemben, és megemelni kalapomat Magyarország egyik legsikeresebben önmegvalósító nője előtt! Éva saját hitéből, elhivatottságából, méltán díjazott újságíróvá cseperedett, majd női regények írójává, sőt saját kiadót alapító, önmegvalósító nővé küzdötte fel magát. Nem két lépésben.

Nőfejlesztő: Kérlek, mesélj el 3 olyan fordulópontot, ami alapján megváltozott az életed korábbi története!

Fejős Éva: Minden fordulópont azért lett fordulópont az életemben (és szerintem a legtöbben elmondhatjuk ezt), mert döntéshelyzetbe kerültem, és hoztam valamilyen döntést. Azt gondolom, hogy az is döntés, ha csak sodortatjuk magunkat az árral, de én jobban hiszek abban, hogy mérlegelés után mégis a saját kezünkbe kell venni a sorsunkat.

Hogy mik voltak a meghatározó fordulópontok az életemben? Nehéz erre válaszolni, mert mindvégig élveztem az “utat”, és nem keserítettek el a kudarcok sem. De ha ki kell emelnem néhányat, akkor az első mindenképpen az volt (már amennyiben döntésnek lehet nevezni), hogy sosem hagytam magam elbizonytalanítani azt illetően, hogy fontos az írás, a történetmesélés, pedig tizenéves koromtól azt hallottam a környezetemtől, hogy ez csak hobbi, és nem válhat hivatássá, mert csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy az írás (regényírás) lehessen a hivatásuk. A pályám során ez még néhányszor előjött… visszautasított kéziratok, és még mesélhetnék. De töretlenül hittem benne, hogy ez az utam, és élveztem az írást, úgyhogy sosem adtam fel.

A második nagy fordulópont talán az volt, amikor, bár élveztem a szabadúszó újságírást, elfogadtam a Nők Lapja megkeresését. Tizenegy gyönyörű évet töltöttem ott, és minden újságírói műfajban kipróbálhattam magam.

A harmadik sorsfordító döntés az volt, amikor tizenegy év után elhagytam a lapot, és immár csak regényíró lettem, főállásban, majd ebből szinte természetesen következett, hogy létrehoztam a saját könyvkiadómat, az Erawant. A kiadóban nemcsak a saját regényeimet jelentetem meg, hanem külföldi szerzők könyveit is magyarul. Sőt jövőre új magyar szerzők is bemutatkoznak az Erawanban!

Nőfejlesztő: Nálam a Nőfejlesztőn visszatérő téma és kérdés, így te sem úszhatod meg, mit gondolsz róla, és személyesen Te hogyan éled meg a női szerepek alakulását, változását?

Fejős Éva: Én szeretem, hogy nő vagyok. Nem minden klasszikus női szerepnek felelek meg tökéletesen, például a konyhában nem remekelek, de azért össze tudok ütni egy vacsorát, de természetesnek tartom (és szerencsére a párom is elfogadja), hogy hely hiányában például a konyhaszekrény egy részében nem edényeket, hanem a táskáimat tárolom…

Számomra akkor jó a kapcsolat, ha mindketten felnézhetünk a másikra, ha az életünk úgy teljes egész, ahogy van (vagyis nem tőle várom el, hogy legyen a “másik felem”), és tartalmas az együtt töltött idő, függetlenül attól, hogy ki készíti a vacsorát, ki mosogat… Éppen aki ráér, vagy aki kevésbé fáradt.

Az is tény, hogy férfiakra-nőkre egyaránt rengeteg teher hárul, egy kicsit “csúszkálnak” a szerepek, és a külvilág, a környezet elvárásai miatt mindkét nemnek nehéz a dolga.

Nőfejlesztő: Kívülről nézve Te egy nyitott könyv vagy számunkra. Ehhez képest egy sikeres és könnyed életet élsz, látszólag! De mi a fontos neked, saját szakmai munkásságodban miként éled meg a sikert?

Fejős Éva: Nekem a legnagyobb siker, amikor írok, és magával ragad egyfajta áramlat, vagyis már benne élek a történetben. Ez csodálatos érzés, szinte csendes, figyelő szereplő vagyok ilyenkor egy-egy regényemben, ezt az érzést keresem mindig, amikor belekezdek egy új könyv írásába. Ez “belső siker”, de a legtöbbet ez jelenti számomra.

Persze jólesik az olvasók visszajelzése is, jó érzés, amikor várják egy-egy regényemet, de a legfontosabb mégis az, hogy élvezem én is a történeteimet, és azzal a kíváncsisággal várom írás közben, hogy mi fog történni a következő fejezetben, mintha én magam is olvasó lennék.

Nőfejlesztő: Akkor pillantsunk be az élet cudarabb részébe is. Te is megélsz tökéletlenségeket, bosszúságot, kudarcot. Ehhez hogyan viszonyulsz, hogyan kezeled?

Fejős Éva: Rengeteg kudarc ért, az biztos, de ha megkérdezed, hogy mik voltak azok, már nem is emlékszem rájuk. Az adott pillanatban biztosan elkeseredem, de eddig mindig továbbléptem. A kudarcok azért vannak, hogy még jobban tudjuk élvezni, amikor valami sikerül.

Nőfejlesztő: Szerencsés hozzáállás. És azt gondolom Te azért is szerencsés ember vagy, amiért a hobbid volt mindig is a szakmád (írás), s ebben élsz meg újabb és újabb szakmai csúcsokat, közönségsikereket. Van példaképed, aki efelé a sikeres női írói út felé kalauzolt?

Fejős Éva: Biztosan furcsa lesz, amit mondok: nincs példaképem.

Az én példaképem valójában egy vágykép, fantázia, ami (“aki”) bennem élt gyerekkorom óta: elképzeltem, hogy hová vezet majd az utam, és azt próbáltam követni. Élt bennem már gyerekkoromban egy kép, egy sikeres regényíróról, akivé válhatnék. Akkor még csak rövidke kis történeteket írtam, de gyakran találkoztam össze a fantáziámban azzal a regényíróval, aki mindig biztatott… Jó, tudom, ez kicsit tudathasadásosan hangzik, de azt szerettem volna elmondani vele, hogy én a saját álmaimat követtem, és valahol mindig ezek az álmok vezettek, jelentettek gyógyírt egy-egy csalódásra, kudarcra, és vittek előre.

Most már, hogy saját kiadóm van, és nézem a külföldi szerzők pályáját, főleg azokét, akiknek a könyveit megjelentetem, látom, hogy a legtöbbjüket szintén efféle belső erő vitte, viszi előre, segíti át a kudarcokon.

Nőfejlesztő: Akkor Neked az írás magadból jött és nem igazán terápiaként kezdtél bele?

Fejős Éva: Sokan mondják, hogy az írás terápia – annyiból talán nekem is az, hogy mivel, ahogy szoktam mondani, “fantáziatúltengésben” szenvedek, ezeket a fantáziákat belevihetem egy-egy regénybe. De elsősorban mégis remek szórakozás az írás, egy világ, egy történet megteremtése, a szereplők életre keltése. Akkor vagyok a legfelszabadultabb, ha éppen egy történet közepén tartok.

Nőfejlesztő: Szerintem az olvasóid felé számos inspiráló mintát mutatsz meg a történeteidben: vállalkozókedvet, nyitottságot, bátorságot, határozottságot, hitet, öntudatot. Szerinted Te miben lehetsz példaképe a mai nőknek?

Fejős Éva: Nem magamról beszélnék, mert erre nincs válaszom, hanem inkább a regényhőseimről. Nagyon sok olvasóm mondja és írja nekem a mai napig, hogy egy-egy regényhősöm segített neki egy fontos döntés meghozatalában. Ha a regényhősömnek sikerült, akkor neki is fog… Ez nagy felelősség, tudom, de erre sosem gondolok írás közben.

A szereplőimre nem kényszerítek rá semmit, élik a saját “életüket”, én csak kísérem őket. De általában bátrak, és a nők nőiesek, vagy egy-egy fordulat hatására nőiessé válnak. És mivel vállalják a döntéseiket, általában tényleg sikerül nekik, amibe belevágnak.

Nagyszerű érzés, hogy segíthetek a regényhősökön keresztül az olvasóknak, de ez nem tudatos. Hálás vagyok érte, és a mai napig alig tudom elhinni, hogy a regényeim szereplői utat mutathatnak az olvasóimnak.

Nőfejlesztő: Mondtad, hogy az írás számodra nem terápia. Mégis, úgy sejtem, hogy a szakmáddal önfejlesztést is végzel, nincs igazam?

Fejős Éva: Nekem az a legizgalmasabb, ha tőlem idegen karakterek bőrébe (is) bújhatok. Nem gondolom, hogy valójában terápia lenne számomra az írás. Még akkor sem volt az, amikor a Szeretlek, Bangkokban a saját életemről, fontos döntéseimről is írtam, elmeséltem, hogy milyen nehezen értettem meg, amikor a testem jelezte, hogy változtatnom kell, és hogy mennyire nehéz az elengedés…

Nőfejlesztő: Van olyan hobbid, amiből még táplálkozhatsz, ami segít a nehéz időszakok átbillentésén? (Az utazásmániád bizonyára ilyen :-))

Fejős Éva: Az utazás hobbi, imádok menni, néha már-már katasztrófaturista vagyok… Például a tavasszal megjelenő Száz Éjjel Ügynökség című regényem St. Maarten szigetén, egy hurrikánban kezdődik. Amikor elkezdtem, egyszer már jártam azon a gyönyörű szigeten. Aztán ahogy kész volt az első pár fejezet, úgy hozta a sors, hogy visszamehettem. A második napon déltől kijárási tilalom volt, és hurrikánriasztás… végül egy óriási vihar jött, de azért meglehetősen fura volt ott lenni.

Még sok ilyet mesélhetnék, de ebben az az érdekesség, hogy a barátaim már régóta mondják, hogy amikor felismerik magukat vagy netán engem valamelyik hősömben, a szereplőknek megírt “sors” valóra válik az életben is.

Hiszek a gondolatok teremtő hatásában, és mondta is az egyik barátom, hogy talán csak a hazajövetelem után kellett volna beleírnom a könyvbe a hurrikánt…

Visszatérve a kérdésre: szeretek utazni, van bennem vagányság, kíváncsiság, és az utazásaimból nemcsak a helyszínek, hanem esetenként egy-egy találkozás is visszaköszön a könyveimben.
A holtpontokon persze nem lehet mindig úgy átlendülni, hogy elutazik az ember (pedig jó lenne :-D). Olyankor a futás, az olvasás adhatja a megoldást. De az is segíthet, ha Lepkével, a kutyámmal elmegyek egy nagy sétára, vagy találkozom egy nagy beszélgetésre a barátnőimmel.

Nőfejlesztő: Jó, hogy említed a barátnőidet is. Elsősorban női történeteket, nőknek írsz. Szerinted a nők (és te) mennyiben segítik egymást? Van-e, kell-e összefogás például a szakmádon belül?

Fejős Éva: Hiszek a női szolidaritásban. Nekem mindig segítőkész kolléganőim voltak újságíróként, és regényíróként sem érzem ezt másként.

Hogy kell-e összefogás a szakmában? Kellene, nemcsak a nők, hanem a férfiak között is. Én már régóta gondolom például azt, hogy a magyar szerzőknek ideje lenne létrehozni egy hatékony érdekképviseletet, mert a könyvkiadásban a szerző a legkiszolgáltatottabb.

A nők szolidaritása az életben? Szerintem van ilyen. A buszon biztos, hogy egy nő adja át először egy idős asszonynak, vagy egy kisgyerekes anyának a helyet, és amikor baj van, nagy baj, ne adj isten erőszak a családban, akkor szinte mindig nő siet(ne) a bántalmazott segítségére. Van női szolidaritás, működik, évezredek óta, és ma is. Szerencsére.

Nőfejlesztő: Befejezésképpen mesélj el pár dolgot a legújabb könyvedről a November lányáról. Bűnügyi nyomozásba, és/vagy újabb sokkörös lelki fejlődésbe viszed bele az olvasókat ebben a könyvben?

Fejős Éva: Noémi novemberben született, és a regényben is novemberben történik vele minden… Ez a könyvem kicsit krimis, sajnos aktuálissá is válik egyre jobban, a hőseim korrupt politikusok nyomába erednek Budapesten, és egyszer csak rájönnek, hogy üldözőkből üldözöttekké válnak.

A szálak Magyarországról Dél-Amerikába vezetnek. Két fiatal, alig tizenkilenc éves ellen összeesküszik egy csomó ember, szinte az egész világ… Egy kicsit a felnőtté válás története is ez a regény, azon felül, hogy szerintem talán izgalmasabb is, mint az eddigiek.

*

Fejős Éva honlapja: http://www.fejoseva.com

Fejős Éva könyvkiadója: http://erawan.hu

Fejős Éva a facebookon: facebook.com/fejoseva1