Le lehet élni 1 férfi mellett az életet?

Beszélnünk kell róla, mert egyre több nőt izgat a téma: normális-e, ha kikacsintgatsz a biztosnak, de unalmasnak tűnő kapcsolatodból, hagyománytörő dolog-e gondolni arra, hogy nem egyetlen férfinek tartogatod magad, mennyire tabu téma a bigámia manapság, nem beszélve a nyitott házasságokról?

A legutóbbi online Megoldás klubban felforrtak a klaviatúrák, olyan sokan és olyan mérhetetlen kíváncsisággal osztottátok meg a véleményeteket ebben a kikacsintós témában. Könnyedén elmentetek a másik két feldobott téma mellett, pedig a gyermeknevelési bizonytalanságok és az önbizalomhiányból fakadó, önértékelési problémák magas labdáknak bizonyultak… eddig.

Nem célom okoskodni és kimondani a tutit, hiszen láthatóan a leginkább megosztó témában nincs középút, nincs egy igazság. Kérdések és izgalmas, saját élményű tapasztalatok vannak, amik másokat vagy felbátorítanak, vagy ellenkezőleg, eltántorítanak a tettektől, a változtatástól. Ezekből gondoltam tovább magam is, a mindenki számára érdekesnek tűnő további kérdéseket.

De, hogy az is értse, aki nem ismeri a témát, amire bezsongott több korosztálynyi nő a neten, íme:

Az alapkérdés ez volt:

“Félek, hogy sokan elítélnek a témáért, de szeretnék mégis beszélni róla. Normális lehet-e az, ha sok éves kapcsolat és hűség után, eljutok arra a pontra, hogy vágyom a teljesen új intimitásra? (Amit a párom mellett nem kapok meg. Én már lemondtam róla, hogy próbálkozzam…) Rossz vagyok és velem van a hiba, amiért eszembe jutott: mi van akkor, ha az egész életemet és annak érzelmi, szexuális részét mégsem e mellett az egy ember mellett akarom kiélni, leélni??? Fel sem merülhet ma az valakiben, hogy egy ember kevés egy életen át? 42 éves vagyok és nyitott új élmények felé. Szerintetek?”

Az olvasói hozzászólásokat itt olvashatjátok a cikk alatti kommentek között: http://nofejleszto.hu/oktoberi-megoldas-klub/

Az én kérdéseim a témában:

Címkék: , , , , , , , , ,
Tovább a blogra »