Beszélnünk kell róla, mert egyre több nőt izgat a téma: normális-e, ha kikacsintgatsz a biztosnak, de unalmasnak tűnő kapcsolatodból, hagyománytörő dolog-e gondolni arra, hogy nem egyetlen férfinek tartogatod magad, mennyire tabu téma a bigámia manapság, nem beszélve a nyitott házasságokról?
A legutóbbi online Megoldás klubban felforrtak a klaviatúrák, olyan sokan és olyan mérhetetlen kíváncsisággal osztottátok meg a véleményeteket ebben a kikacsintós témában. Könnyedén elmentetek a másik két feldobott téma mellett, pedig a gyermeknevelési bizonytalanságok és az önbizalomhiányból fakadó, önértékelési problémák magas labdáknak bizonyultak… eddig.
Nem célom okoskodni és kimondani a tutit, hiszen láthatóan a leginkább megosztó témában nincs középút, nincs egy igazság. Kérdések és izgalmas, saját élményű tapasztalatok vannak, amik másokat vagy felbátorítanak, vagy ellenkezőleg, eltántorítanak a tettektől, a változtatástól. Ezekből gondoltam tovább magam is, a mindenki számára érdekesnek tűnő további kérdéseket.
De, hogy az is értse, aki nem ismeri a témát, amire bezsongott több korosztálynyi nő a neten, íme:
Az alapkérdés ez volt:
“Félek, hogy sokan elítélnek a témáért, de szeretnék mégis beszélni róla. Normális lehet-e az, ha sok éves kapcsolat és hűség után, eljutok arra a pontra, hogy vágyom a teljesen új intimitásra? (Amit a párom mellett nem kapok meg. Én már lemondtam róla, hogy próbálkozzam…) Rossz vagyok és velem van a hiba, amiért eszembe jutott: mi van akkor, ha az egész életemet és annak érzelmi, szexuális részét mégsem e mellett az egy ember mellett akarom kiélni, leélni??? Fel sem merülhet ma az valakiben, hogy egy ember kevés egy életen át? 42 éves vagyok és nyitott új élmények felé. Szerintetek?”
Az olvasói hozzászólásokat itt olvashatjátok a cikk alatti kommentek között: http://nofejleszto.hu/oktoberi-megoldas-klub/
Az én kérdéseim a témában:
- a klasszikus, hagyományos családmodell ma már nem általános érvényű, de hol és mik a határok?
- megfordult már a te fejedben is, hogy hosszú távra választottál, vagy csak próbát teszel a mostani pároddal?
- mit lehet férfinek és mit a nőnek egy párkapcsolatban? (megcsalás, kikacsintás, nyitott házasság, szexuális igények)
- kinek mit jelent pontosan a megcsalás fogalma?
- valóban igaz az, hogy a kor fiataljai gyorsan és gátlástalanul felrúgnak/feladnak bármit, amiben problémát látnak, ami nehézséget okoz?
- valóban egyetlen férfi mellett illik/kell leélni az életet ma egy nőnek? (és ha igen, kapásból elítéljük az elválás tényét, az özvegység utáni társkeresést?)
- egészségesebb és normálisabb kitartani valaki mellett hosszú távon, akit idővel másnak/rosszabbnak látunk, mint első fellángolásunkban?
- korosztályonként kell követnünk a társkeresés, párválasztás szabályait, vagy ezek felrúghatók időről-időre?
- meddig lehet, érdemes kísérletezni, próbálkozni, nyitott szexuális életet élni?
- mi a hátránya a kikacsintós életmódnak? És mi az előnye?
- miért tegyük és miért ne tegyük meg az első lépést?
- vállalod a felelősséget a tetteidért? Felnőttnek érzed már magad és egyedül döntesz akár ebben a kikacsintós kérdésben is?
Tyű, izgalmas gondolatok és köszi az őszinte véleményt!
Meglepett kicsit, amit a megcsalásról írsz, de érthető és elgondolkodtató! Valamilyen tisztulási lehetőséget, új lapot is jelent, ha az ember nem gondolkodik annyit az érzései, vágyai felett, hanem engedi magát, szabadon előre. Aztán, ahogyan írod is, lesz, ami lesz.
Az valóban okos lépés lenne a másik féltől, ha inkább harcolni kezdene és nem mindent eldobni, megsértődni és önsajnálatba hullani… No igen.
Az előítéletek addig erősek, (én is így élem meg ezeket, szóval nem vagy egyedül :-)) amíg meg nem tapasztaljuk mi magunk az adott dolgot. Irtó nehéz ezért empatikusan és egyetértőn bólogatni olyan dolgokhoz, amiről csak elképzeléseink vannak.
Én 36 évesen már úgy gondolom,hogy nem lehet egy emberrel leélni egy életet.Régebben nem így gondoltam,sőt előítélettel voltam a hűtlenekkel szemben.Marhaság,nem szabad elfojtani az érzéseket,mert az kiégéshez vezethet és az nem jó sem a párunknak sem a gyerekeknek.Nem szabadna elválni egyből megcsalás esetén!!!Pszichológusok is azt vallják,hogy sokszor egy-egy megcsalás jót tesz egy kapcsolatnak.Az a baj,hogy egy házasságba az emberek elkényelmesednek és megszokják azt,hogy nem kell tenni semmit a kapcsolatért,mert már az övék.Természetesen,ha valamit megsejt a megcsalt társ az támad és önsajnálatba kezd,pedig ekkor kellene mindent beleadni és harcolni a másikért persze ha szereti.Győzelem esetén lehet,hogy soha többé nem lenne megcsalva…Ne legyünk önzőek!