Egy életed van, és azt MOST éled! Furcsa, mennyire elfelejtjük ezt. Annyiszor halljuk, hogy “Élj a mának!”, vagy hogy “Tervezd meg a jövőd!”, s mindig utolsónak marad a halálközeliség témája. Ha a halál, a gyász, a tragédia megérint, onnantól Te is más ember leszel. Te mikor fogsz élni???

Nemrég kaptam a hírt egy gyerekkori barátom hirtelen érkező, rendkívül súlyos betegségéről. Leukémia. Sokkoló volt. A 35 éves barátnak napjai vannak hátra, ha a szervezete, a körülmények, a hit, vagy bármely magasabb erő úgy látja jónak. Nincs sok esély.

A tragikus hír, tapasztalás élesen felnyitja a szemünket. Így éreztem én is. Minden hétköznapi probléma és jövőbeli terv homályossá vált, csak a MA létezett és a MOST. Te gondoltál már arra, mi lenne, ha csupán napjaid, heteid lennének hátra? Mit tennél még, mi lenne az igazán fontos arra a kis időre?

A leheletnyi megkönnyebbülés, amit a hír hallatán éreztem – tudni illik nem én vagyok beteg, nem a családtagjaim, a párom – nem vette el azt a közeli halálfélelmet és tisztán látást, amit eddig a pillanatig soha nem éltem át.

Tudtam, hogy az évente magamnak kötelezővé előírt kivizsgálások mennyire fontosak, és a naptáram szerint idén augusztusban ismét ott leszek majd időt-pénzt nem számolva a különféle szakrendelőkben.
Tudtam, hogy a páromat meg kell ölelnem minden nap, többször is, pusztán azért, mert mellettem van, mert együtt vagyunk, mert élünk.
Tudtam, hogy a heti telefonhívásokat meg kell tartanom a családommal, hiszen mindig VAN annyi fontos mondanivalónk egymásnak, ami tovább éltet mindannyiunkat.
Tudtam, hogy utazni kell, látni és élvezni, tapasztalni és átélni, amire csak vágyunk még.
Tudtam, hogy kétnaponta sportolni kell, mert a testem és a lelkem is ezt igényli, s ennyivel tartozom az agyam és szívem felé is.
Tudtam, hogy az életet, a reményt, a napsütést választanám, akkor is, ha már csak hajszálon lógna a létem…

S tudtam azt is, milyen fontos lenne a halálról beszélgetni, olvasni, zenét hallgatni, filmet nézni, hogy kicsit közelebb hozhassuk a hétköznapok egyhangúságához a fontos dolgokat és a veszendőséget. A herceg haladéka, Tranzit a mennyországba, Felhőatlasz csak pár film, amivel közelebb kerültem a témához, ami segített elgondolkodni az életen, a lehetőségeken, a fontossági sorrendeken.

Tudod, “élj úgy, hogy ha lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen újranézni!”

Te mit választanál, az életet vagy a halált?

(kép forrása: pixabay.com)