Akiknek nem csak a Balaton a riviéra, azoknak már biztos nem újdonság Krisztina Hungarian Provence blogja.

4 éve nőtt bele a cybertérbe puszta lelkesedésből és némi házépítési indíttatásból a hazai blogélet első vidéki lakberendezésről szóló ismeretterjesztő honlapja. A sok szépséges kép és saját készítésű interjú mellett, engem a bloggerina lelke is érdekelt. Ki is derült, mennyi mindent nem tudtunk még erről a Máté-babás lányról. 

Azt biztosan tudom rólad, hogy vidéken élsz és ízléses lakásbelsőket, kiegészítőket, díszítő elemeket osztasz meg a blogodon, s közben babázol és több mint 9 ezer ember szeret és követ Téged csak a facebookon… Hogyan és miért kezdted el, s mivé fajulhat ez az egész még?

Krisztina: Sok minden érdekel. Kislány korom óta imádok szervezni, tervezni, kutatni, tenni-venni. Ez az évek során mit sem változott. Még a tervet is megtervezem, ezt biztosan apukámtól örököltem. Tehát ez az életemre is igaz volt. Most már nem, mert  M.I. (Máté idő) szerint élünk. A blogot 4 és fél éve működtetem, ő az első gyermekem. Törődöm  vele, nem keveset. Régebben csináltam egy filmnek és egy sorozatnak is rajongói klubbot. Azokban szintén értem el sikereket, ott is imádtam tenni-venni, kutatni, fordítani, újdonságokkal előrukkolni. Akkor szintén az volt a célom, hogy az adott témában a hozzám hasonló kedvelőket szórakoztassam. A sorozatnál például én magam egyes egyedül rajongói újságot adtam ki és küldtem el a tagoknak postán. Nagyon szerették. Mindezt 17 évesen, a tetőtéri szobámban ülve készítettem.

A Hungarian Provence blogot azért kezdtem el, mert a vidéki lakberendezés témában nem találtam idehaza blogot vagy olyan weboldalt, ami ezzel foglalkozott volna. Akkor kezdtünk el építkezni is, így kapóra jött, hogy megosztom a magam tapasztalatait, fotóit, továbbá elhozom az olvasóknak a külföldi oldalakon talált szépségeket. Eleinte csak a barátok nézegették az oldalt. Aztán már nem emlékszem pontosan, de elkezdtek szépen lassan jönni a többi érdeklődök. Valószínűleg hiányzott a filmes weboldal után megint egy új tevékenység. A provence-i nászút, az ott megszeretett vidéki stílus és ennek a témának a webes hiányából születhetett meg a blog.

Én majdnem napi szinten teszek fel posztot. És hogy mivé fajult? Jó kérdés. Függő lettem az már biztos. Motiválnak az olvasók, különben is mindig tűzök ki magam elé célt.

Az a tömeg, aki olvas téged biztos hatott is rád…

Krisztina: Mindenki szereti, ha kedvelik őt, nem igaz? Sosem voltam nagyképű vagy ehhez hasonló. Aki ismer, az tudja. Egy egyszerű vidéki lány vagyok, most már anyuka. A sikerélmények engem csak előre visznek. A blog által sok új embert, partnert és barátot ismertem meg.  Még az olvasótáboromból is lettek barátaim. Annyira jó! 🙂

Szerencsére ritkán kapok rosszat. Sőt szinte alig. Mivel lakber. és életstílus blog az enyém, és abszolút vállalom magam benne, vagy szeretnek vagy nem, vagy követnek vagy nem.
Én úgy érzem  fejlődtem, na meg öregedtem is.

Eredetileg mivel foglalkoztál? A blog hoz annyit a konyhára, hogy ma már teljes állású blogger lehetsz?

Krisztina: Családi vállalkozásunk van, építőipari jellegű. Ebben dolgoztam, amíg meg nem született a kisfiam. Most itthon vagyok vele. Nagyon stresszes és feszített munkatempónk volt az irodában, a szezon általában tavasztól őszig tart nálunk, télen pihenés van.

Szerintem Magyarországon a blogok többsége nem tudja úgy kinőni magát, hogy meg tudjon élni belőle. Kivétel pár gasztroblog. Külföldön persze ez sem így működik, nem egy olyan bloggert ismerek, aki ebből él. Más az, ha valaki profi a szakmájában és úgy indít el egy blogot. A Hungarian Provence-nak vannak partnerei, jól megvagyunk. Segítjük egymást. Szoktak lenni hirdetőim is. Szívesen élnék csak ebből, ki tudja, hogy eljön-e annak az ideje. De, ha nem, az sem baj. Van pár blogos tervem a jövőre nézve. Meglátjuk mi lesz belőle. Hiszek a sorsban és abban is, hogy megvan, mikor sodorja az utunkba a megfelelő embert vagy lehetőséget.

Hogyan bírod a kudarcot? Kik a fő támaszok a bajban?

Krisztina: Őszinte leszek. Pocsékul.  De szerintem ezzel sokan így vannak. Legalábbis az én környezetemben.

Szerencsére van egy hármas kombinációm anyu-férjem-legjobb barátnőm. Ilyenkor velük beszélem meg, nekik mesélem el mi történt. De alapvetően, ha kitűzök egy célt a végletekig viszem. Ha nem sikerül mégsem elérnem, akkor egy-két nap és új célt tűzök ki. Azt szoktam mondani olyankor, biztosan úgy akarta a sors.

És fáradhatatlan vagy? Én úgy tapasztalom, mintha állandóan posztolnál vagy cikket-fotót publikálnál.

Krisztina: Vannak saját témáim, interjúim, cikkeim. Ezekre nyilván több idő kell, mint a külföldről átvett anyagokhoz. Természetesen nálam is előfordul, hogy fáradt vagyok, hogy nincs témám, ötletem, vagy éppen nincs kedvem blogolni. Ilyenkor beiktatok mondjuk egy nap szünetet. Na meg ott a hétvége is. Akkor szintén szünet van. Azt is megfigyeltem, hogy ha valami olyan adódik és nem jutok géphez egy-két napig, akkor hiányzik a blog és az olvasók. Üzenem az olvasóimnak, hogy jövőre blogtalálkozó újra!

Honnan veszed az inspirációt, miből-kitől tanulsz szívesen? Apropó tanulás, tanítanál is másokat lakberendezés témában, ha úgy adódna?

Krisztina: Vannak kedvenc külföldi és hazai lakber. és életstílus bloggereim akiket én is szívesen követek, olvasok. Amúgy sok minden inspirál. Igyekszem naprakész lenni, nyitott szemmel járni.
Szívesen kipróbálnám magam… Nem mondanám, hogy a szó szoros értelemben a  tanítás terén. Inkább előadás, beszélgetés. Hogy miről? A blogolásról, a lakberendezésről és kreatívságokról.

Te hogy éled meg az ezernyi női szerepet, mennyire lehet természetes egyensúlyt tartani a babázás mellett a háztartás és a hobbid között? Egyáltalán, milyen egy napotok?

Krisztina: Sokan írták nekem, ami nagyon jól esik, hogy Máté megszületése után sem hanyagoltam el a blogot. Az anyaság nekem egy új szerep. Vannak nehéz napok, hiszen igen itt a háztartás, a gyerkőc, a férjem. Sokszor egyedül vagyok, nincs segítségem. Bevallom, néha hiányzik a  régi pörgős életem.

Egy napunk? Hűha, hát nem megtervezett, az biztos. Minden nap más. Máté napi kétszer alszik, délelőtt és délután. Reggel általában blogolok egy kicsit, addig Ő mellettem játszik. A délutáni alvásnál még egyszer rákukkantok a blogra és a FB oldalra. Igyekszem programokat is csinálni, mármint elmegyünk be a céghez, sétálunk, barátnőzünk. A maradék röpke időben pedig otthon teszek-veszek, értsd háztartás. A hétvége jó, mert együtt van a család. Sok programról lemaradtam az idén, de megéri (=Máté). Jövőre már Mátéval együtt megyünk sok-sok helyre.

Mivel kapcsolódsz ki?

Krisztina: Alvás, alvás, alvás. Előtte soha nem hittem el, amikor azt mondták, ez fog a gyerek születése után a legjobban hiányozni. Szóval az alvás lenne, de napközben nem szoktam aludni, éjjel sem olyan sokat. Megszoktam. Most ez van. Szóval mégsem az alvás.

Kicsit szórakozott vagyok ma, lehet az új frizura teszi? -:) Lazítás, hmm: egy-egy jó könyv, néhány újság, egy jó beszélgetés a férjemmel, anyukámmal vagy a barátnőmmel. No és persze azok a ritka lopott órák amikor kimenős vagyok. Akkor moziba megyünk és a kedvenc éttermünkbe.

Te jó példája vagy az önmegvalósításnak. Szerinted mitől önmegvalósító egy nő manapság?

Krisztina: 🙂 Én mindenkit szeretnék bátorítani, hogy próbálja meg/ki, ami a vágya, amit szeretne. Harminc év felett (én épp csak múltam 30) meg pláne! Akkor már egy nőnek általában családja van (férj és gyerek(ek)).

Fontos és kell, hogy magára is szánjon időt valahogy. Merjen álmodni és kipróbálni magát! Még ha nem is jön össze, de elmondhatja, hogy tett rá egy kísérletet. Nagy löketet ad viszont, ha a próbálkozás szerencsével jár. Én már csak tudom. Nem egy nőt, hölgyet, barátnőt ismerek, akik így tettek. Nekünk nőknek jár ennyi. Hisz mindent beleadunk: család, munka, gyerekek, összetartunk, kitartunk, harcolunk, próbálunk mindig toppon lenni…

A legszerencsésebb pedig akkor lesz egy nő, ha a siker mellé otthonról is támogatást kap a céljai elérésében. Bele se merek gondolni, mi lenne, ha most nem lenne a blogom. Máté születése után még inkább fontos lett az is, hiszen onnan is kaptam az energiákat, a sok pozitívumot (az olvasóktól), sőt néha úgy érzem jó kis menekülés, mert az az én kicsi világom.

Akinek van kedve látogasson el a Hungarian Provence oldalra: http://hungarianprovence.blogspot.hu/
És annak FB oldalára: kattints ide!