Makra Zsuzsanna állami erdőgazdaságnál PR vezető. Gyermekkora óta életvidám bohóc és önfejlesztő, tanulásra nyitott, mosolygós életművész, aki szabadidejében „születési rendellenességként” táncol, kommunikál és vidít fel mindenkit a társaságában, mert az életet ajándékként éli meg. Feladatairól, életszeretetének hatalmáról, hullámvölgyekről és a Makrazsu-féle megoldásokról beszélgettünk.
– Mi szerettél volna lenni gyerkőcként?

Makra Zsuzsanna: Mindig szerettem a társaság középpontja lenni, a korosztály teljesen mindegy volt… Anyukám színészt, vagy bohócot akart faragni belőlem. 🙂 Én, ha jól emlékszem, gyerekekkel akartam foglalkozni. Mindig “tanítottam” a babáimat, játékaimat (amikor épp nem a barátaimmal játszottam). Ezért is mentem óvónőképző középiskolába. Ott viszont rájöttem, hogy a 3-6 éves korosztály nem az én világom, így a tesi tagozatos gimire váltás után tanárképzőbe mentem, ahol 1 év matek után a földrajz-testnevelés szakon diplomáztam.

– Szerinted volt 3 olyan fordulópont az életedben, ami meghatározta azt, amit ma csinálsz, amivel foglalkozol jelenleg?

Makra Zsuzsanna:  3 minimum 🙂
1. Rájöttem, hogy a magyar oktatási rendszerhez képtelen vagyok alkalmazkodni, így a 90-es évek elején AMWAY üzletépítésbe kezdtem – felmondva a tanári pályám – (1 év alatt 21%-osok lettünk az akkori párommal). A mai énem kialakulásában óriási szerepe volt az ottani “Network 21” képzésnek, a személyiségfejlesztő könyveknek, rendezvényeknek… Adott egyfajta “jogos öntudatot”.

2. ’92-ben elvégeztem az agykontroll tanfolyamot Domján László intonálásában. Előtte is alapvetően pozitív beállítottságú voltam, azóta viszont tudatosan figyelek a gondolataimra és kimondott szavaimra.

3. ’93-96  között, 3 éven át kezelgettek vastagbél gyulladással. Hozzájutottam Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged c. könyvéhez, ami
remekül leírta a betegségem lelki okait… ’96-ban vegetáriánus lettem, és a 10 éves évfolyamtalálkozón újra összejöttem a volt főiskolás szerelmemmel (aki akkor már 8 éve vegi volt). Lányaimmal együtt leköltöztem Budapestről Kecskemétre, egy tanyára. 2002-ben a Nyíri-erdő közepén elkezdtük működtetni a Vackor Vár Erdei Iskolát, ami országos (jó)hírűvé vált. Sajnos, 2010-ben a “munka hősei” elváltak, de így kerültem a KEFAG Zrt. Központjába PR referens munkakörbe.

4. 2008-ban elvégeztem a gyermek-agykontroll oktatói tanfolyamot, s azóta amikor csak tehetem, tanfolyamot tartok általános iskolásoknak, mert fontosnak tartom, hogy minél fiatalabb korban megismerkedjenek a pozitív gondolkodással, s tudatosuljon a gyerekekben, hogy ők irányítják az életüket!

– Ösztönlény vagy. Te hiszel a véletlenekben, vagy valamiben, valakiben, ami/aki meghatározza az utadat?

Makra Zsuzsanna: Hiszem, hogy semmi sem véletlen, mindig minden okkal történik az életemben (még ha néha nem is tudom rögtön az okot). Igazi “gurura” még nem leltem, de sok-sok író és előadó volt már hatással rám. Megnyugvással tölt el egy bölcs mondás: “Úgy akarom, ahogy lesz”, s hozzá imádom Koncz Zsuzsa dalát: “Bárhogy lesz, úgy lesz, a jövőt nem sejtheted…” 😉

–    A KEFAG-nál PR-osként mi a feladatod?

Makra Zsuzsanna: Minden, ami kommunikáció, külső belső területen. Pár konkrét példa: nyilvános programok – (Madarak-Fák napja, Erdők Hete, szemétszedés, …), ünnepségek (március 15., október 6. a Nyíri-erdőben), céges majális/karácsony megszervezése, a prospektusok kitalálása, megírása. Szövegírásnál persze kérek szakmai segítséget az erdész-vadász kollégáktól, de én rendezem össze, “egyszerűsítem” a végén.
Korábban egyik állami erdőgazdaság sem fektetett nagy hangsúlyt a PR-munkára, vagyis arra, hogy az emberek megértsék, mi zajlik ott. Az általános közvélemény az volt, hogy „az erdész kivágja a fát és leöli az állatokat”. Ezt a képet kellett átalakítani. A Vackor Vár Erdei Iskolában 8 évig éltem erdészek között, tehát ragadt rám ott is szakszöveg, de talán pedagógus múltam miatt tudom ezt úgy használni, továbbítani, hogy azt végül megértsék az emberek is. Feladatom még a cég imázsának alakítása PR cikkek, hirdetések megfogalmazása is.

Sokan nem tudják, mivel foglalkozik egy erdőgazdaság. Leegyszerűsítve az alap maga az erdőgazdálkodás: a mag és csemetetermesztéstől egészen addig, hogy felneveljük az elültetett erdőket – ami nem kis kihívás a Kiskunság termőterületein -, majd kivágatjuk, hiszen gazdálkodó szervezetként abból van pénzünk, ha el tudjuk adni a fát. A gazdálkodás azon része, hogy saját magunk is tudjuk a kitermelt fát hasznosítani, különlegesnek számít az egész országban: van 2 saját rakodólap üzemünk is, ahol raklapot gyártunk és értékesítünk. Mindezeken felül csaknem egyedülálló az országban, hogy a KEFAG-nak dísznövényes kertje is van. A Juniperus Parkerdészet dísznövényekkel, parkosítással, autópályák mentén fásítással is foglalkozik.

Vannak mindenki számára nyitott parkerdeink, amiket nemcsak rendben tartunk, hanem fejlesztenünk kell berendezésekkel, esőbeállóval, mosdóval, közlekedési utakkal és tanösvényekkel. Ezen kívül működtetünk 4 szálláshelyet. Kiemelt ezek közül a Vackor Vár Erdei Iskola, hiszen a gyerekeknek legjobban ott tudjuk megmutatni, hogy pontosan mit csinál egy erdész. Az erdei iskolában vagy táborban a gyermekek által megtapasztalt tudás az erdőről/erdészről sokkal mélyebben rögzülő információ, és direktebb formában jut el a szülőkhöz is, mintha hirdetéseket adnánk fel, és fényeznénk magunkat prospektusokkal.

– PR referensként a szakmádban szakmai elismerést is kaptál nemrégiben. Te sikeresnek tartod magadat?

Makra Zsuzsanna: Amikor a Vackor Várban dolgoztam, tagja lettem az Országos Erdészeti Egyesület Erdei Iskola Szakosztályának. 10 éves aktivitásomat ismerték el 2013-ban egy oklevéllel, s a felterjesztéshez csatlakozott a Közönségkapcsolatok Szakosztály is, melynek 2011 óta szintén aktív tagja vagyok.

A siker számomra “többarcú”; egyrészt “megveregetem” a saját vállam, ha úgy érzem, valamit jól csináltam, másrészt fontos lenne számomra mások elismerése, külső megerősítés is. Egy darabig pörgök magamtól is, mint a búgócsiga, de elismerés (anyagi és erkölcsi) híján időnként leeresztek. Ilyenkor egy darabig padlón vagyok, mélyen magam alatt, aztán megrázom magam, és lelkesedek tovább. Ez az éltető elemem. 🙂

– Vagyis te saját magadat motiválod mindenben?

Makra Zsuzsanna: Az első számú motiváció én magam vagyok, saját belső szükséglet, talán munkamánia…
Túl 3 házasságon, felnevelve 2 saját, és 2 “leasingelt” gyermeket, manapság megtapasztalva az egyedüllétet, maximális energiákat tudok fektetni a munkámba, ami szinte naponta hoz új kihívásokat, vagy ha nem, akkor kitalálok magamnak újabb feladatokat, s ha “fentről” jóváhagyást kapok, csinálom kifulladásig. 🙂

– Beszéltünk a szakmádról és annak fontosságáról az életedben, de „mélyedjünk most el az emberben” is. Mik azok a mérföldkövek, amik Téged alakítottak és azzá lettél általuk, aki ma vagy?

Makra Zsuzsanna: Az első mérföldkő az, hogy engem a Mikulás hozott. A nővérem ötödikén beleírta a csizmájába, hogy, „haragszom Mikulás bácsi, hol a hugi”, és hatodikán a látogatási idő elejére megszülettem. A 11 éves nővérem és 8 éves bátyám megkaptak engem. Én emiatt is úgy érzem, mert ajándék lettem a családomnak, számomra is AJÁNDÉK az egész élet. Persze vannak hullámvölgyek és kimagasló hegycsúcsok is közben, de mégis alapvetően ajándéknak érzem, hogy vagyok. Vagyok önmagam számára és mások számára is. Ez az alap, ez határozza meg az életemet.

A harmadik válásom is mérföldkő volt az életemben. Nagyon megviselt. 30 éves kapcsolat, főiskolai szerelem… A válás után volt egy meditációm: ebben kint jártam a világűrben, láttam a földgolyót, ott voltunk többen fénylények, amikor hirtelen megjelent előttem egy angyal, Mihály arkangyal. Ő azt mondta nekem: „az a dolgod, hogy napfényt vigyél az emberek életébe”.

Mindig motivált, hogy bohócsággal, viccelődéssel, a bajokon való felülemelkedéssel segítsek magamon és másokon is. A viccességet, lazaságot én örömnek tartom és jó eszköznek arra, hogy megmosolyogtassam az embereket. A mosoly ugyanolyan ragályos, mint a tüsszentés, vagy az ásítás.

–    Már az is kivételes dolog, ha valaki optimista. Honnan jöhet ez, tanulható?

Makra Zsuzsanna: Én születetten konfliktuskerülő vagyok. A szüleim a makarenkói nevelési elveket vallották, és ha történt bármilyen konfliktus a családban, én piciként nem hagytam, nem bírtam a veszekedést. A felek közé álltam, s közben persze én is kaptam pofonokat. A fejlődésemhez biztosan hozzájárult ez is, például ettől lettem olyan, aki képes rendet tartani maga körül. A konfliktuskerülés lehetett egy oka annak, hogy aztán elpoénkodjam a dolgokat.

Talán ezért is tanultam erőszakmentes, vagy együttműködő kommunikációt is, amiben bevallom, nem vagyok még a legsikeresebb. Idegenekkel szemben jobban működik, házon belül kevésbé…

Világ életemben fontos volt számomra a kommunikáció; beszéltem, énekeltem és valamilyen „születési rendellenességem” a tánc is. (7 éve néptáncolok a Tűzön-Vízen Át Egyesületben)… és abban a szerencsében van részem, hogy a munkám a hobbim. Imádok cikkeket írni, rendezvényeket szervezni, fotózni. Szeretek túrázni, utazni hazai- és nagy ritkán külföldi helyekre.

–    Belőled természetes módon törnek elő az ötletek, az újítás iránti vágy. Fejleszted önmagad tudatosan is?

Makra Zsuzsanna: Az AMWAY-es időszakomban hallottam először azokról a dolgokról, hogy személyiségtípusok, személyiségjegyek. Én például szangvinikus vagyok, nyitott, jókedvű, kommunikatív, barátkozó. Ebben a 300 fős csapatban, amit mi magunk építettünk akkor, rá kellett jönnöm, hogy az alap személyiség nem tud megváltozni. Olvashatsz egymillió könyvet, járhatsz szemináriumokra, tanulhatsz, de melankolikusból például nem válhatsz teljesen szangvinikussá. Felvehetsz személyiségjegyeket, szokásokat, de ami nem a tiéd, nem a szívedből, lelkedből, lényedből fakad, azt nem tudod hosszú távon megtartani.

Én a ’90-es évektől voltam tudatosan önfejlesztő, hiszen akkor olvastam és hallottam ezekről a könyvekről, tudományokról először. Addig a csoportépítés, a vezetői szerepek teljesen természetesen jöttek, szerettem a középpontban lenni, és jól is működött. Például a barátnőim nem voltak azon kiakadva, hogy iskolásat játszunk és a Zsuzsa a tanár néni.
Így választottam az óvónői pályát, majd a tanítást.

Amikor a lányaim picik voltak, és a háziorvos bácsi adta a gyógyszereket a betegségeikre, akkor már éreztem, hogy ez nem jó irány. Akkoriban elvégeztem egy 30 órás talpmasszázs tanfolyamot, s ekkor kezdtem látni, hogy van alternatíva, nem minden a gyógyszer. A vastagbélgyulladás 3 éves kezelése során tagadásban éltem, de végül be kellett látnom, hogy milyen fontosak a mögöttes dolgok, és hogy változtatni kell. Akkor tök véletlenül találkoztam valakivel, aki vegetáriánus, és én is az lettem, s ez szerencsére tökéletesen működött is. (Ma már eszem húst, például az erdőgazdasági rendezvényeken nem mondom, hogy a vadhús helyett én fát kérek :-))

Ezek szépen lassan hozták egymást. Gyerekek betegsége, talpmasszázs, gyógynövények, a tej emészthetőségének kérdése stb. Majd ’96-ban újra összekerültem Vajda Rudival, a főiskolás szerelmemmel, aki akkor már íriszdiagnoszta, természetgyógyász volt. Látod, pont akkor kerültünk össze, amikor én vegetáriánus lettem, sok egyéb, új dolgot megismertem, amit ő is megerősített.

–    Te folyton tanulsz, megújulsz???

Makra Zsuzsanna: Hááát… A Vackor Vár Erdei Iskolánál például elvégeztem a vendéglátó vezetői, később a pályázatírói, a projektmenedzser tanfolyamokat. A tudást keresem, mert azt gondolom, hogy az visz előre. A gyermek-agykontrollon ezt tanítom, vagyis az öröm megtalálását a tanulásban. Én is így élem meg.

A harmadik házasságom alapján jöttem rá például, hogy mi különböző szemüvegen keresztül nézzük az életet. Teljesen más nézőpont és teljesen más világok, ugyanarról a helyzetről, életről. Bele kellett törődnöm, hogy ha a fejem tetejére állok, sem tudom megváltoztatni a másik nézőpontját! A válás után mentem el az együttműködő kommunikációs tanfolyamra.

És aztán ott volt Hawaii, ami az életem egyik csodája! Két hónappal a válásom után, amikor még svájci frankos autólízingem volt, egyedül maradtam, azt mondta az Etka Jóga táborban a táborvezető barátnőm, hogy ő 1 év múlva megy Hawaii-ra, amire rögtön rávágtam: én is. Ekkor ennek nulla realitása volt. Egy már korábban lejárt életbiztosításom összegéből megvettem februárban a repülőjegyemet Hawaiira és onnantól kezdve minden reggel és este (na meg napközben is többször!) odaláttam magamat. Nem kellett ehhez semmi hókuszpókusz, és azt sem tudtam, milyen lehet Hawaii valójában, de tengerpartot, pálmafákat, hula táncosnők képzeltem magam elé. Aztán sikerült! Egy spirituális útra mentem Hawaii-ra, ami nagyon izgatott: az isteneik, az őseiktől kapott tudásuk, a kultúrájuk. Megtanultuk a lomi-lomi masszázst is. Ez a tudás is bennem van, és ettől is több vagyok.

–    De nem minden ilyen spontán az életedben. Mennyire vagy tervezős? Szerinted jó módszer, ha az ember célokat tűz ki maga elé, kicsit- nagyot, mindenfélét?

Makra Zsuzsanna: Mondják, hogy fontos a tervezés. Mielőtt az AMWAY -t elkezdtem, nem is hallottam erről, tervezés, célkitűzés, hasonlók. Pedig jártam iskolába, főiskolára, kitűnő tanuló voltam, de soha nem került elő az, hogy te tervezd meg az életedet, az anyagiakat stb. Amikor jött az AMWAY-es üzletépítés és odaültettek, hogy tessék tervezni, én azt hittem belehalok.

Imádok mesélni, de leírni a napitervet, vagy annak idején, a főiskolán az óravázlatot, hát azt soha nem szerettem. Végül persze odaültem és megcsináltam.

Amikor például magam alatt vagyok, tudom, hogy kellene tervezni és annak meg is van az eredménye. Voltam a Szalay Ádám féle Sikerkód-tréningen is, ahol írni kellett terveket határidővel. Ezt ott megtettem, de később ezekkel a listákkal nem foglakozom. Ez nekem nem megy. Mégis érdekes, hogy amikor előveszem egy idő után ezt a listát, látom, hogy mennyi minden kipipálható.

A célok, a fókusz nagyon fontosak, mint ami nekem, anno egy éven keresztül a hawaii-i út volt. Egy évig azért keltem fel lelkesen, mert tudtam, hogy majd megyek. Pedig nem volt meg hozzá a realitás, az anyagiak, de mégis összejött, mert vágytam rá, hittem benne és elvártam, hogy megvalósuljon! Ezért is fontos, hogy rendszeresen foglalkozzunk magunkkal, az álmainkkal, s a célok megvalósulásához segít, ha le is írjuk.

Ha magam alatt vagyok, a lányaim (Roberta 27 múlt, Marietta 26 lesz) azzal szoktak felrángatni a padlóról, hogy emlékeztetnek, mi mindenre voltam képes, ha AKARTAM, célul tűztem és MEGCSINÁLTAM. They say: JUST DO IT! Anything! (játszásiból szoktunk angolul beszélni egymással)

Egy ilyen „beszólásuk” eredménye az is, hogy újra elkezdtem jógát tartani (ha már ezt is megtanulhattam Etka Anyótól és Marikától, akivel több mint 20 éves a barátságunk) Öröm Jóga néven a Fitt Lady Stúdióban.